Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - 1628. ápr. 9—máj. 5. Gyulafehérvári országgyűlés
válaszszal bocsátá liaza.*) Cserényi útjában a nádornál. Pázmánynál s más főuraknál is volt — kiket Bethlen mind békés szándékáról tudósított. De tette utána — neki mindenfelűl azt írják, hogy a császár őt meg akarná támadni: ő azonban nem hiszi. Mindamellett ugy tett, mintha elhitte volna. Mert Cserényivel egy időben futárt küldött Tholdalagi után, útasítással ennek s jelentéssel a portához, hogy a császár diadalai oly nagymérvűek s serge is akkora, hogy az nemcsak az európai protestáns fejedelmekre, hanem a portára nézve is veszélyes s azon kéréssel, hogy megtámadtatása esetére segély rendeltessék mellé. Csakugyan jun. 14-éu Tholdalagi kedvező válaszszal bocsáttatott haza: a magyarországi s európai törökországi pasák rendeletet kaptak, hogy egészen az 1626. alapon üljenek fel. 2) Bethlentől azonban ez csak védelmi intézkedés volt. Háborúra ő ekkor nem gondolt, t. i. támadó háborúra s legkevésbbé azokkal a hatalmakkal, kik már kétszer oly megbízhatatlanoknak bizonyúltak be s ennek jeléül Tholdalagi fel sem kereste azokat a residenseket, kikkel együtt szokott máskor tárgyalni. Azonban ez év őszén más fordúlat állott be, s ismét, de most más alapon, hozzáfogott az előkészületekhez. Gusztáv Adolf Lengyelországgal folytatott háborúja közben közelebb jött Erdélyhez s ez arra indítá, hogy Bethlennel és a portával kezdjen tárgyalást. Júl. 23-án Dirschauból útnak indítá Strassburg Pált, ugyanazt, ki már Katalin menyegzője alkalmával volt az országban. Strassburg szept. elején már Kassán volt, Bethlen abban az időben Munkács alatt táborozott az erdélyi és magyar nemességgel, sa hajdú-táborral, mintegy tízezer emberrel. Elődje, Báthory Gábor ünnepélyes temetését eszközlé s innen vissza ment Kolosvárra, hol Strassburgot is fogadta, s Fejérvárra. Bethlen hosszan behatón tárgyalt vele s Fogarasba menvén, oct. 21-én Tholdalagit a portára küldte egyengetni ottan a svéd királylyal kötendő szövetségnek ügyét s egyengetni a lengyel király halála esetére az ő lengyel királyságának útját. Egy') L. Törv. és Okír. XLII. V. ö. Horváth M. V. 342. ki idézi Cserényi utasítását. — Eszterházy élete. ITT. 318. s köv. 11. 2) Roe Szalaynál. III. 284—292. Erdélyi Országgyűlési Emlékek. VIII. b