Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Függelék
III. Fejedelmi előterjesztés az 1594. aug. 16-ik országgyűlésre. (V. ö. III. k. 330. és 446. 11.). Propositio serenissimi principis in comitiis generalibus 16 Augusti anni 1594 Claudio p o 1 i celebratis h a b i t a per m a g n i fi c u m dominum Volffg. Kovachioczy can cella ri um. Emlékezhetik Kegyelmetek reá, ez elmúlt üdőkben menniszer adta ő nagysága értésére Kegyelmeteknek minémü nagy dolgok álljanak mind ő nagyságának s mind fejenként Kegyelmeteknek előtte. Ez nagy hadi indulások mind egyfelől s mind másfelől mire tendáljanak és ő nagyságának is országával együtt minemű gondot adjanak, kihez képest kénszeríttetett volt ő nagysága is inkább mind ez tavasztól fogva Kegyelmeteket vigyázásban tartani, hul egyfelől, hul másfelől utakat, határokat őriztetni az végre, hogy semmi véletlen és hertelenséggel való veszedelem ne találná Kegyelmeteket, tudván azt, hogy az tatároknak minden szándékjok az volt, hogy nem egy ebbünnen, hanem egyenesen Moldován és ezen az birodalmon menjenek által arra az földre, az melyre indították őket; kinek istennek segítsége után ugyancsak ez egy dolog ő nagyságának határira való gondviselési vette eleit, noha azt nem tagadhatjuk. hogy innen másfelől is az melyen ez az ellenség eljött, kit senki gondolni nem tudott volna, hogy azon eljöhessen, lőtt az is valami kárával az ő nagysága birodalmának, kitűl, bízván az lengyel szomszédságnak jó maga ajánlásához ez előtte létéhez, ingyen csak félteni sem tudta ő nagysága azt az felfele való szegelet feldet tüle. Immár ez vigyázás közben is, mint igyekezett azon ő nagysága, hogy egy értelemre hozván Kegteket, arra indítsa Kgteket a miben az Kegtek salusa és megmaradása állana, azt is hiszi ő nga, hogy el nem felejtette Kegtek, kiben isten után annyira is procedált ő nga, hogy ez elmúlt napokban Kgtekkel együtt Fejérváratt létében tanácsival előszer megegyezvén mindenekrül Kgteket is arra vitte volt ő nga, hogy Kegtek mindenekben jovallotta és admittálta az ő nga végezését, melyet látván ő nga tovább ment volt mindjárást az dologban, az hova illett, hírre tette előbbi akaratját, holott nemcsak jó néven vették és amplectálták ő ngának és országának ilyen keresztyén indulatját, hanem segítségekkel is, kit ő nga mostan kívánt tőlök és ezután is kívánna, annakfelette minden egyéb jó akaratjokkal ajánlották ő ngának magokat érette. Ezek immár ebben lévén, most is azon fundamentumokon instituálván£ i in ga 1 kiket an nak előtte viselt, előtte, semmiA Kin.ORSZ. LEVÉLTÁR KÖNYVTÁRA.
