Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

Az ládát nyissák meg, lia az nyittatja, az kié az láda, nem az szolga, négy pénzért. Az ajtót is nyissa meg, de szolga szavára ne nyissa, lianem ha az ura nyittatja, négy pénzen. Egy papucsot patkoljon tíz pénzért. Egy portai csizmát igen szép lapis patkóra három szeggel felszegezvén, szép reszeltet, tizenkét pénzért. Ezen kívül való fő, avagy nehéz mívet az ki akar míveltetni, alkudjék az mesterrel. R é z 111 í v e s mesterekről. A rézmíveseknek míveket limitálják az városban való bírák és magistratusok conscientiose, az ő felségéhez tartozó kötelességek hitek szerint, hogy se az vevőnek, se adónak kárára ne következzék, limitatiójokat praesentálván inspector uraimnak, melyben az ő discretiója legyen az limitatiónknak mivoltához képest, mint kellessék helyén hadni azokat az marhákat, mindeneket, a melyeket városokon, vagy falukon az bírák limitálnak el. Az ón mívesekről. Végeztük ezt, hogy az ónnak drágasága miatt hat font fejéiónhoz tegyenek egy font fekete ónat és úgy míveljenek igazán. Fontját az kész ón műnek adják harminczkét pénzen. Ha penig az ára megszáll, adják olcsóbban. Az ó minek fontját vegye bé tizennégy pénzen. A ki penig ki akarja míveltetni ónját, az apadását letudván, úgy mint tíz fontból egyet, csinálja ki fontját tizenkét pénzért. Az miképpen penig az ötvesekről végeztük, hogy az kolesos városbeli ezéh mesterekhez tartsák magokat az külső városbeliek is az országban : az ónmívesek alioz tartsák magokat azon büntetés alatt. Az tölcséres mesterekről. Az mely tölcséres maga ónjából és ivegéből csinál ablakot, egy tányért tudjanak két pénzre, ha ki penig iveg tálnyért ad és az tölcséres maga ónjából csinálja, tudjanak egyet másfél pénzre. Ha ki mind ónját, tálnyérát maga adja, egyet egy pénzre. Iveg tálnyérnak ezerét, kit ez országban csinálnak, vegyék hat forinton. IIa penig más országból akar hozatni, alkudjék az áros emberrel.