Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

való szabados bátorságos ós békességes csendességben való állapotunk elégséges bizonyság. Principes enim sunt umbra, qua boni omnes recreantur. Nagy hálaadással is tartozunk az szent Istennek érette, hogy Felségednek is erre erőt és elmét adott, könyörögvén ezen, hogy ennek utánna is ő szent felsége szegény hazánknak megmaradására, őrizésére erőt, elmét és elégséges értéket adjon, az mely legyen szent nevének dícsíretire, szegény hazánknak megmaradására, Felségednek is dícsíretes emlékezetinek terjedésére. Articulus I. Hogy az fejedelmek a hol b irodalmokban akarják, ott lakhassanak ; az két nátió az városokban házat, örökséget vehessenek, és a hol az fejedelem, lakik, az város praesidiumával együtt fejedelmi praesidium is tartassák, decernitnr. Vettük jól eszünkben kegyelmes urunk azt is, mely sokképpen igyekezett légyen eleitől fogva Felséged szegény hazánknak és abban lévő híveinek külsőképpen és jövendőbéli nyavaly áj oknak és közönséges romlásoknak idején atyai gondviselésével ellen állani, és annak eltávoztatására illendő orvosságokat keresni, kegyelmesen előtte viselvén és jól tudván azt, hogy az jövendő megmaradásra idején és bátorságos állapotban kellessék szorgalmatos gondot viselni. Melyre nézve Felségednek mostan is legfőbb feltett czélja elsőben is arra néz, ez közönséges megmaradásnak és mindenféle szegény hazánkra következketendő veszedelmeknek eltávoztatásának micsoda általabb és jobb módját találhatná fel. Ezt penig Felséged az mint feltalálta, és nekünk is országúi kegyelmesen proponálta, igen helyesnek, dícsíretesnek, jövendő közönséges megmaradásunkra legkasznosbnak ítéltük lenni. Holott az Felséged kegyelmesen előnkben kiadott propositiói szerint nem ítélünk senkit oly közönséges ítéletü embert lenni, az ki azt csak az természetnek kiváltképpen való vezérlésétől viseltetvén is meg ne tudja gondolni, minémű kasznos és szükséges dolog légyen minden világi állapotokban és birodalmokban az bizonyos securitas, és magok között való állandó erősség, melyből eleitől fogva minden nemzetségeknek megmaradások és bátorságos állapotjok állott. Az nem lévén penig minémü nagy romlás és utolsó veszedelem kövessen akármely nagy birodalmakat is, ezt távul való példákkal nem szükséges lévén megmutatni, magunk országúi szemünkkel eléggé láttuk és majd utolsó romlásunkkal és veszedelmünkkel valóságosan meg is tapasztaltuk. Jóllehet az körül való idegen nemzetségek közzül is nem tagadhatja az mi eleinknek mind bátorsággal, mind egyéb álla-