Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

potjokkal való nagy erejeket, annyira, hogy attól viseltetvén alig ítélhetünk oly nemzeteket lenni, az kiknek félelmekre és rettegésekre nem lettek volna: de minthogy csak az egy külső erőben, az mely az szerencsének forgása és változása alá vettetett, helyheztették volt minden állapotjokat, ellenségtől mezőben meggyőzetvén, minémü romlás és utolsó veszedelem követte légyen őket, országoknak nagyobb részének elpusztulásával és idegen nemzet kezében való jutásával, annak felette mindennapi számlálhatatlan kárunkkal, magunk szemeinkkel mostan is látjuk és érezzük. Azután ez a mi szegény hazánk is csak mi üdőnkben mennyi pusztúlást, mennyi romlást és veszedelmet szenvedett ezen dolog miatt, keveset ítélünk magunk közzül o'.yakat lenni, az kik magok veszedelmével ezt nem láthatták és nehéz károkkal nem tapasztalhatták volna, annyira, hogy nem lévén sem magunknak, sem házunk népének és javainknak semmi oly bátorságos helyek, az hova az szükségnek idején azokat bízvást helyheztethettük volna, külső ellenségtől penig mezőben meggyőzetvén, legnyavaljább, legnyomorúságosb állapotra kellett jutnunk, és nem annyira az külső ellenségtől, mint azoktól, az kiknek oltalmok alá hajítottuk magunkat, kellett szenvednünk, az kik csak szánakodásra méltó állapottal bennünket semminek tartván, az mi javunkkal és életünk veszedelmével békéllettek mindenkor az ellenséggel meg. Annál méltatlanb dolog lévén penig, hogy legitimus fejedelmünkkel együtt miénk lévén inkább ez hazánkra való gondviselés, és azért való sok fáradság, és az szükség idején mi oltalmazván azt vérünk hullásával és életünknek veszedelmével, mégis annak hasznaival és securitásával nem élhetünk; holott ez mi édes hazánkban lévő városoknak eleitől fogva való szokások mind az fejedelmet, mind penig minket magok közzül excludálván, mivel eddig oly igen circumscripta viselték magokat, és abból, valamikor a szükség kívánta, oly igen nagy keménséget is mutattak, hogy akármely idegen nemzetséggel is csak azt kellett volna cselekedniek: ezt láttuk nyilván azelőtt is, és ezután is ezt vehetjük bizonyosan ez elmúlt experientidkból eszünkben, hogy legáltalabb út jövendő veszedelmünkre és romlásunkra minékünk ennél nem lehet. Mely dolog és szokás az egész keresztyén világban sehol nem lévén, hanem csak itt, hogy ne légyen egyedül csak ez mi édes hazánk az egész keresztyén nemzetségek között ilyen kiváltképpen való káros és veszedelmes szokással élő: végeztük országúi, az Felséged kegyelmesen hazánknak jövendő megmaradására talált remediumot nitro approbálván, hogy az Felséged és legitimus successori fejedelmi méltósága megadatván, mindeneknek és legfőbbképpen az Felséged után lévő főreri-