Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

jüvendőben abban való szolgalatja, könnyen requirálbatja császár urunk ő fölge felőle. 11. Az negyedik punctban az erdélyi fejedelenmek sem tilthatni meg, hogy birtokában való végházakban és egyéb helyekre is commeatus és egyéb res necessariae ne vitessenek. 12. Az mi az ötödik dolgot, az idegen nemzetnek behozását illeti, nem Ítéljük, hogy semmit is derogálna az császár urunk ő fölge authoritásának, ha arrúl való articulus az erdélyi fejedelemtűi küldött induciákban specificált mód szerint inseráltatik, holott az is az ország végezésire mutat, mely ö fölgének, császár urunknak méltósága és authoritása ellen nincsen. 13. Az hatodik dolog, úgymint az tractatusnak helyéről, az ő fölgének császár urunknak kglmes jó akaratján áll. 14. Itt azt is megjelentsék követink császár urunknak ő fölgének, hogy az erdélyi fejedelem fölötte igen instál nálunk azon, hogy az miképen ennek az jövendő szent békességnek kezdésében magunkat interponáltuk, ugy ezután is mind végig az tractaban jelen legyünk és magunkat interponáljuk. Igaz dolog, hogy ha az erdéli fejedelem innen népestől elmegyen is, de mi magunktól az országból ki nem mehetünk császár urunk ő fölge engedelme nélkül. Mindazonáltal ha császár urunk ő iolge kegyelmesen annuál és parancsolja, hogy ez szent békességnek dolgában mind véghez viteléig szolgáljunk, ő fölgének és az egész keresztyénségnek való szolgálatunktól és fáradságunktól tisztünk szerint magunkat meg nem vonszuk. 15. Mindezek után követeink alázatosan instáljanak császár uruknál ő fölgénéi, méltóztassék ö fölge az erdéli fejedelem oblatióját meghallgatni, melyet fölötte nagy kívánságval akar declarálni ő fölgének; nem sok idővel eszébe veheti ő fölge, ha cum satisfactione suae Mattis leszen-e az oblatio ? ki ha úgy lészen, az keresztyéni vérontás, országoknak pusztulása és az hadakra való számtalan sok költség eltávoztathatik; és hogy ő fölge keglmesen meggondolván az hadakozásban való megszámlálhatatlan sok incommoditásokat, az keresztyén vérnek húllását, pogány rabságra, ki az halálnál is keservesb, vi • telét, országoknak pusztúlásokot, romlásokot, sőt veszedelmeket, azt is, hogy itt az mi országunkban köll megfordúlni mind jó s mind gonosz szerencsének és, kit isten ne adjon, sok török, tatár ellepvén az mi földünket, veszedelmes állapatja lehetne az ő fölge hadainak és akkor veszne el az egész keresztyénségnek szép paizsa, mely ez ideig is az pogányságnak minden igáját magán hordozta s most is hordozza: ne gondoljon ő fölge az induciákban való kicsin diíficultással, hanem híveire atyai szemmel tekintvén, méltóztassék az szent békességnek tractájához kglmes ajánlása szerint fogni és híveinek nyugo-