Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
landó békességet, lia császár urunknak ő fölgének kedve vagyon kozzá; hol peniglen fegyverrel akar ellene procedálni, nincs mit tennie, mind addég megoltalmazza magát, valamíg az fegyvert oldaláról le nem veszik, azután lássák. Most is félelemből semmit nem cselekedik, hanem az keresztyénségen való szánakozásból. Azt is mondotta, hogy ő fölge ez előtt egy olasz által az fölföldet gubernálta, azért miért nem hihetne császár urunk ő fölge az imperiomi és erdéli fejedelemnek? ki ö fölgének örömest szolgál és az egész keresztyénségnek is többet tudna szolgálni egy olasznál. — Kívántuk azt is, hogy bár ő fölge minekünk meg ne jelentse akaratját, hanem palatínus urunknak megírja és pecsét alatt küldje, mi nem kívánjuk tudni, de ő fölge azt mondotta, hogy sem meg nem írhatja, sem nem üzenheti, hanem maga mondja meg palatínus urunknak ő nagának. Ezek voltak az interlocutoria beszédek, másnap osztán scripto resolválta magát. Kelatio dominorum Stephani Pográny et Stephani Szikszai. Kiriíl: Relatio Stephani Pográny et Stephani Szikszai post rcgressuin a líctlilcno domino palatino facta. 26. Octobris 1623. M. (A »Jászai-féle gyűjteményből.« Nemz. Múz.). d) Resolutio suae serenissimae celsitudini s i 11 ustr i et magnifico regni Hun gar iae com i t i p a latino fact a . Palatínus uram izcnetiből értjük római császár ő fölge ez mostani indulatunkat ok nélkül valónak és az beszterezei tractatust is haddal való kijövetelünk miatt praetendálja confundáltattnak lelni, kire nézve mint inchoálliasson újabb tractatust az békességnek ő fölge, alig látja módját, mindazáltal az leeresztvén vérontásnak eltávoztatásáért nem idegen ő fölge az szent békességtől, csak az legyen absque laesione authoritatis Suae Caes. Mattis etc. Nagy mondás, de mivel egy római császár szava, ő fölge azt mondhatja, az mit akar, mi ő fölgével nem disputálunk, jóllehet, ha szólnunk engednének és az igaz ratióknak lielt adnának, megmenthetnénk magunkat és megmutathatnánk, hogy nem mi vagyunk okai ez újabban támadott háborúságnak, mert magunk valljuk azt, hogy ha ok nélkül fogtunk fegyvert és bontottuk föl az szent békességet, úgy nem lett volna méltó talán ő fölgének csak lépni is az békességre, sőt úgy mi hitünk ellen cselekednénk mai napon is minden hostilitást; de tudja azt az szíveknek általlátó istene, ki 13*
