Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)
20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok
rait liertelen mondani s azután mást tractálni nem illenék. Az confidentiára peniglen először is lehetnének diplomák, de azok kétségesek, mert egyik sem hiszen másiknak, másodszor lehetnének országok kezességi, de azok is császár urunk ő fölge subditusi, harmadszor lehetnének zálogok, de az császár urunk ő fölge méltósága ellen lenne, közelébb való és alkalmatosb út lehetne az induciák, hogy az császár urunk is bocsátaná el hadait, az imperiomi és erdéli fejedelem is mind törökét, tatárt minden nemzetségből álló hadait, maga lenne együtt veszteg vagy Nagy Szombatban, vagy az bányavárosokban és ha mind az egész télen tractálni kellene is, végeznének minden jót ország pusztulása nélkül, mert az imperiomi és erdéli fejedelemnek keserves szívvel kell nézni ez nagy pusztulást. Annak okájért császár urunk ő fölge találjon errre az induciákra és tractatusra bizonyos confidentiát, kiben igaz securitása lehessen az imperiomi és erdéli fejedelemnek s üzenje meg. Az imperiomi és erdéli fejedelem is az ő részéről oly confidentiát mond palatínus urunk által, kit meg nem írhat, sem meg nem üzenhet, hanem maga palatínus urunknak akar megjelenteni, melyben császár urunk ő fölge is szintén úgy assecuratus lehet és megnyugliat, mint az tulajdon maga lölkében. Itt mondottuk az imperiomi és erdéli fejedelemnek, hogy praetendálván magát laesa parsnak lenni, ő fölgénék incumbál akaratját először megjelenteni. Kire azt feleié, lioay császár urunknak méltóságát szeme előtt viselvén, ő fölgének várja először kegyelmes resolutióját, azután ő is megjelenti akaratját. Ez az confidentia és securitás meglévén s egymás közt az keresztyén országokval együtt végezvén, az törökvei könyebben végezhetnek, csakhogy arra több üdő köll, minthogy Constantinápol messze lévén, oda kívántatik beküldeni és onnan választ várni. Mely törökvei való végezést az imperiomi és erdéli fejedelem császár urunk akaratjábúl magára veszen. Ezt is hiti szerint mondotta, hogy soha ennyire följönni szándékában sem volt, hanem eszében vévén, hogy az tractatus alatt ellenségképpen akarnak vele bánni, úgy sietett föl, praeveniálni akarván maga oltalmára az reája következendő gonoszt, Ennek peniglen bizonságára ez két ratiót is mondotta, hogy minek előtte fölérkezett volna, megüzente, hogy az szegénység mindenütt eltakarodjék, mert az ellenséget lábához nem kötheti, hogy lopásképpen semmit ne cselekedjék. Más az, hogy niihelt Morvában érkeztenek, mindennap sollicitálja a török, hogy immár kijöttenek Magyarországból, azért engedje meg az imperiomi és erdéli fejedelem az rablást, de soha meg nem engedte. Azért az ő hitére, hogy most is lölke üdvössége kivííl semmit inkább ez világon nem kíván, mint az tökéletes és ál-