Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

nem adtak, nagyobbat nem látok, de abból császár urunkat ő fölségét könnyű akárkinek is megmenteni, mert ő fölsége extra regnum lévén és magyar tanács is környűle nem lévén, nem felelhetett meg arra. Es ha mit magyar tanács nekűl affélét cselekednék ő fölsége, hogy azonnal vádolnák ő fölségét az magyarok, de ím, meghozta isten ő fölségét, és elhittem, hogy ha nem ez internunciusok által is, de jövendőben megfelel ő fölsége és kegyelmesen resolválja magát arra is. Azt mondá, hogy: úgy uram mindenben csak halogassunk és az időt vonjuk s töltsük, de bizony arra én nem megyek s nem is hagyom orromnál fogva magamot csak puszta ígéretek után vezetni. Mindazáltal Esterházy uram ő kegme izenetit és kérését tekintvén, ím elvárom azokat az internuciusokat és noha jól ösmeröm én őköt kik legyenek és azt is tudom nem nagy dologgal jönnek, de mégis csendesen s békével meghallgatom őket s szeretettel is, az mint ő kegme Esterházi uram kér, tractálok Kolosvarott velek s meglátom, mit hozhattak. Az után penig mit köllessék cselekednem, meglátom. Mondám, noha azt reménli Ngod. hogy császár urunk ő fölsége mindenképpen oly kegyelmesen resolválta magát, hogy cum satisfactione leszen ő neki de mégis hogyha valami dificultások fönn és hátra maradnának, kéri azon Ngod ő felségét, hogy ne indúljon azokért úgy meg, hogy abból veszedelme történjék nemcsak az szegény magyar nemzetnek, de az egész kereszténységnek is. Hanem küldjön császár urunk ő felségéhez újonnan követeket és adja Ngodnak is értésére, mit difficultál s mit kiván, szolgál Ngod neki. És elhitte, hogy miképen azoknál nagyobb dolgok afféle commissiok által véghez mentek, úgy ezek is szépen elvégeztetnek. Mondá: úgy, szerető Grál Péter uram, én untalan követeket küldjek oda föl ő fölségéhez és mennél böcsüdelmesebb urakat és embereimet küldjem, ő felsége részéről penig csak akárkik jűjjenek én hozzám, bizony mindent csak az én megcsúfolásomra és minthogy semminek tartanak, látok cselekedniek. Mondám, hogy engem postának, egy levélhozásra, ez mostani jövőket penig mint internunciusokat tartsa elégségeseknek. És ezután nagyobb derekasabb dologban nagyobb és méltóságosb embereket várjon magához követségben. Megfelel arra is, etc. Az országbeli urak fölötte köszönik, hogy beküldött és ugyan kezét öszvetéve s fölemelve némelyik, s azt mondják, hogy ők meg nem tudják mondani, mennyi hasznot tett Ngod