Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

ez beküldéssel. Mi, úgymond, jól látjuk és érezzük is annak hasznát. Azt tartják sokan, hogy ez mostani menyeközőről vissza nem tért, hanem megindult volna ide ki reánk. Vagyon ez falukon elosztva fogadott népe kapitányok és hadnagyok alatt, fogadtak is bemenetelemkor mindenütt, de visszajövet megszűntek és nem hallottam, hogy fogadnának. Az ország népe, még azok is, kik nem pápisták, igen idegenek hozzá és csak az félelem miatt cselekesznek mindent, de ha mi módjuk volna benne, örömest megmutatnák, hogy az törökkel való bagzásban és keresztyéneknek rontásában semmi kedvek nincsen, fohászkodnak, szólnak, de keveset. És megtetszik szívek nehézsége. Az közfizetés alatt lévő katonák is szidják urokat és nem tetszik nekik, csak, azt mondják: mit miveljünk? élnünk köll az mint élhetünk és hasznunk benne, hogy az falukon vagyunk. Az pápisták most ott benn jó állapatban vadnak, az ő templomok rakva hallgatókkal, ő maga is az fejedelem most ez pünkösd ünnepére oda adta vala minden musikásit az mi templomunkban mindennap az nagy misékre. ,Azt mondja, hogy ő nem gondol vele, akárki mit higyjen. En megesküdtem arra ide bejöttömben az fejedelemségre, úgy mond, hogy minden rendnek szabad religiója legyen. Én az ariánusokat fölötte gyűlölöm és ha mit cselekedném fogadásom ellen, tehát legörömestben őket űzném ki ez országból, de maradjon helyén fogadásom. (A »Jászai gyűjtemény«-bői, Nemz. Múz.) XII. 162a. j II n. 18. Bethlen Gábor kiváltságlevele a zsidói számára. Gabriel Dei gratia stb. Memoriae commendamus nth. Quod cum nihil in hoc statu nostro, in quo singulari Dei optimi maximi nutu et beneficio ac communi nostrorum regnicolarum trium nationum regni liuius nostri Transylvaniae votn ac suifragio constituti sumus, nihil unquam magis expetivimus, quam ut sopitis undique belli tempestatibus imperio nostro subjectos almae pacis radiis investiremis, et partim singulari nostra Providentia, partim paterna commiseratione, qua universos prosequimur, hoc regnum nostrum variis bellorum motibus externarumque gentium irruptionibus vastatum, desolatum, diversarum gentium concursu et concessione restauraremus, ut maiora in dies sumens incrementa, pristinis