Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

hogy az zászlók alól nagy része a székelségnek magát jobbágyságra kötötte, látván azt, hogy sokkal könnyebb és jobb állapotja vagyon az jobbágynak közöttök hadakozásnak idején, hogysem az szabados embereknek, mivel azok közzűl senkit semmi közönséges szükségre nem erőltetnek, hanem az urának avagy inkább társának (töb)bire (?) ; egy hétben ha egy vagy két nap dolgozót bocsát, azzal minden egyéb szolgálattól, fizetéstől megmarad; ez az oka, hogy az zászlók üresek és csak szegény Bocskai fejedelem idejétől fogva is közel hatezer székely lőtt jobbágygyá, kiket az nemesek és csak nem régen jobbágyból lött lófejek is vagy elhitegettenek, megmutatván nekiek, mely könnyen élhetnek az jobbágyságnak neve alatt, avagy sokan csak kölcsön vett kevés pénzért kötötték magokat el, azt fogadván az olyaknak, hogy pénzeket valamikor megadhatják, azontól kibocsátják kezekből etc. Más fogyatkozás és injuria ebben ez, hogy noha szintén úgy élik hazánk földét ők is, hasznát, zsirját veszik, mindazáltal egy pénzzel sem segélik az két nemzetséget semmi szükségben; mely abusus ő kegmeknek országúiminemű nagy inj uriájokra és az igazságnak is ellene legyen, akárki megítilheti. Mely dolgot mikoron eszünkben vöttünk volna, akarván tollálni ennek előtte két vagy harmadfél esztendővel ezen dolgot, az mi kedves öcsénk gubernátor uram által mikoron proponáltunk volna, úgy vagyon, hogy az egy portai adónknak segétségére Ígérték az székely híveink zászlók alól magokat elkötött jobbágyoktól valamit fizettetni, de azt is oly sokféle kigondolt mesterséges circumscriptiókkal, ki ő kegmekhez nem illett volna, melyet látván, hogy minden terhet csak az hadakozó nép nyakában akarnak vetni, ^nem acceptáltuk, hanem azólta csak in suspenso tartottuk. Értvén annakokáért ő kegmek az székely híveink között való nagy difficultásokat, minékünk az tetszik, hogy ők is kövessék az igazságot és ha immár az hadakozó népnek nagy része közöttök jobbágyságra adta magát (kinek az szabadságot azért adták volt ő kegmek országúi, hogy az szükségnek idején velünk együtt fegyverekkel szolgáljanak hazánknak), mind azok és in genere mindenféle jobbágyok rótassanak kapuszámra ő közöttök is, kik ha esztendőben országunk régi szokása szerént kétszeri adóban nem contribuálnak is, ottan csak a porta adójának felvetésekor kapuszámról fizessenek ők is úgy, mint az két nemzetben lévő szegény község, ha egyéb hasznokot ő kegmek országúi annyi ezer jobbágynak egyszeri fizetésében, ki ellen soha jó lelkiismerettel senki közűlök nem szólhat, mert ez békességben való csendes nyugodalom nékiek is oly jó és hasznos, mint minékünk. Másikot ezt kívánjuk kegyelmesen, hogy valakik az