Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 8. 1621-1629 (Budapest, 1882)

20. fejezet: 1622-1629 - Törvények és irományok

jobbágyságra inagokot fizetésért kötelezték, azok közül, ha kik magokot redimálni akarják, tartozzék az nemes avagy lófő ember pénzét felvenni és manumittálni, megelégedvén eddég való szolgálatjokkal, az olyaknak pénzeket is megadván. Mely két dolog ha eligazodik az igazság szerént, ez két jó jő ki belőle, hogy ennek utánna nem oly könnyen adja magát az rossza is jobbágyságra (mert az olyakat méltán rosznak mondhatjuk, kik az hazájának való szolgálat előtt magok szabadságát ultro leteszik és jobbágyokká lesznek örömestben), látván, hogy az jobbágyságban sem élhet szintén oly könnyen, mint ők elgondolták volt és így megszaporodik az szolgáló rend közöttök. Másik jó ez lehet, hogy mégis valami kevéssel segélhetik ő kegmeket az porta adójának megfizetésében. Ezekre az ő felsége kegyelmes resolutiója ez: Mivelhogy pedig az székely uraink atyánkfiai is közöttük való jobbágyságnak connumeratióját, ez országnak közönséges javára nézve, az portai adónak contribútiójára megígérték, hogy az közöttök való egynehány rendbeli jobbágyoknak discretiója egyszer pro rato et firmo decidáltassék és kiket connumeráljanak közűlök és micsoda rendbeli jobbágyokat rójanak meg, világosan constáljon: végeztük országúi, hogy az ős jobbágy és egyéb rendbeliek megválasztassanak, melyből is hogy valami confusio ne legyen, az, kik közöttök ős jobbágyoknak ítíltetnek, azok legyenek az kik Mihály vajda bejöveteli előtt ős jobbágyoknak tartattanak. A kik pedig avagy Mihály vajda bejöveteli előtt ős jobbágyoknak nem tartattanak, avagy Mihály vajda bejöveteli után számláltattak az ős jobbágyok közzé, azok ős jobbágyoknak most is ne tartassanak az connumeratióban, hanem ezeken kívől in genere mindenféle egyéb jobbágyok connumeráltassanak és kapu számra rótassanak. Az kik pedig Mihály vajda bejövetelei előtt ős jobbágyoknak tartattanak, azok mostan is azon ős jobbágyságban maradjanak és ne is connumeráltassanak az zsellyérekkel együtt. De zsellyéreknek is csak azok tartassanak, a kiket az nemes ember csak az maga saját nemes ülésére szállított és telepített. Hátlapján: Propositiós erenissimi d. d. principis nostri in civitate Bistriciensi. A. D. 1(522. die 8. meusis Octobris in comitiis generalibus habita. (Egykorú feljegyze's a gyűlésről, a gr. Rliédey-levéltárból).