Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - 1615. május 3—18. Gyulafehérvári országgyűlés

adásából származó birtokügyi viszonyokat szabályozá. A szerződés egy codicillusa elrendelé, liogy a váradi jószágok s némely magánosak birtokait illető ügyekben Ker. János napján Nagy-Károlyban a két fél biztosai értekezletre fognak összejőni. A valódi kiegyezést azonban — mert ez a példány úgy volt szerkesztve, hogy a török is tudomással bírhasson róla — a titkos pontok tartalmazák. Múlt évi követeléséből a császár is többet leengedett, viszont Bethlen is többet, mitől még akkor idegen volt, elfogadott. Ez már teljesen fenntartá a magyar korona jogát Erdélyhez, melynek székén megmaradnak ugyan Bethlen és utódai, de a mely, ha Buda s Eger visszafoglaltatnak a töröktől, azonnal visszaszáll a magyar koronára s királyi hivatalnokok által fog igazgattatni. Ez Bethlen és utódai segélyét még a török ellen is kikötötte, s megállapítá egy török háború esetére követendő eljárás esélyeit, s az osztozás pontjait a visszafoglalandó területen. A főbb várak kapitányai leteszik az esküt ő felsége hűségére, kit Bethlen a keresztyénség fejének s saját elöljárójának is elismer. A jelen szerződés titkát megőrzik a követek, de a mint egy közűlök meghal, e titok egy mással fog közöltetni, valamint a fejdelem halála után az új fejedelem is leteszi arra az esküt. Az erdélyi követek Nagy-Szombatban maradtak addig, mig biztos hírt nem vettek, hogy Mátyás e szerződést máj. 15-én ratificalta s a mint erről értesültek, azonnal elindultak. A dolog elég gyorsan bonyolíttatott le: a császár szükségesnek látta azt siettetni, mert különben a béke a törökkel nem jöhetett volna létre. De amint az megtörtént, ennek többé semmi sem állt útjában, s a béke a törökkel jun. 10-éu magában Bécsben megköttetett. Bethlen azon hitben, hogy a tárgyalásoknak hamarább vége lesz, máj. 3-ára Gyula-Fej érvárra országgyűlést hirdetett ; de minthogy ennek egyik főtárgya épen a béke ratificálása volt, követei megjöttéig együtt tartá a rendeket — s a gyűlés épen emiatt szokatlanúl hosszúra nyúlt. Azalatt a ren') Lásd Törvények és Okiratuk XXIII