Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 7. 1614-1621 (Budapest, 1881)

19. fejezet: 1614-1621 - 1620. ápril 5 — 20. Fejérvári országgyűlés

Magában véve az ijesztgetés Homonnaival épen oly kevéssé volt komoly, mint korábban Báthory Andrással. S a bécsi kormány részéről sem lephette meg Bethlent, hogy a Khlesl politikáját irányában ennek bukása után is folytatják, — ez az »egész practica« csak arra szolgált bizonyságéi], hogy őszinte kibékülésről közte s Ferdinánd közt szó sem lehet. Ez pedig nem az emberek jellemében, hanem a dolog természetében feküdt. Nem ravasz politika, nem árulás, nem kétszinüség, hanem az adott helyzet következménye volt. Erdély sokkal kisebb volt, hogysem önmagában meg tudjon élni — de ő csak egyfelé terjeszkedhetett : Felső-Magyarország felé.Bocskay óta ez különben is némi árnyékával birt az önállóságnak partialis országgyűlésein fejlesztette azt. Sympathiái, a vallás közössége is ez ország felé vonták, s a hajdúság meg volt a két ország közt osztva: nem csoda, ha Erdély felé gravitált. De a magyar király kötelességének tartotta a magyar korona egységét fentartani, s megszerezni azt, mi még abból hiányzik : Erdélyt és a részeket. De a török miatt nyilt küzdés részéről lehetetlen volt s ha czélt akart érni, nem lehetett válogatós az eszközökben. Az önfentartási ösztön egyik, s egy nagy elv keresztülvitele másik felől provocálták a küzdést — s akármelyik félnek is kínálkozott alkalom, az azt két kézzel megragadta. Ha a római császár kormánya hat év óta nem tett egyebet, mint hogy minden úton, minden alkalommal, minden eszköz megragadásával Bethlen megbuktatására tört — sokkal kevésbbé eszélyes, nagyratörő és határozott embernek kellett volna ennek lennie, hogy a kínálkozó alkalmat meg ne ragadja, hogy uralmát végleg megszilárdítsa. Hanem mint mindig, itt is a legnagyobb óvatossággal járt el. Értekezett-e a franczia követtel, ki a tavaszszal udvarában megfordúlt, s kit a közvélemény kémnek tartott, nem tudjuk, de alig hihető, hogy a csehországi bonyodalmak ügye szóba ne került volna. Hogy Dóczyval való találkozásának egyik tárgyát ez a kérdés tette, az későbbi leveleiből világos; de még akkor sejtetni sem engedé, hogy interventiója más irányú lehetne, mint a Ferdinánd érdekében. Hónapok óta fennen ') Sepsei Laczkó 198 1.