Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok

ura, és azon vármegyének fő örökös ispánja, az felséges máso­dik Mátyás magyarországi királynak tanácsa és Magyarország­ban helytartója, gymesi gróf Forgács Zsigmond országbirája, Nógrádvármegyének főispánja és az felső Magyarországnak ge­neralis kapitánya, Czobor Mihály de Czobor-szent-Mihály et eques auratus, lietessi Pethe László, Alagi Ferencz ő felsége tanácsi, Hoffmann György és Pécsi Zsigmond, ugyanazon ő fel­sége felső-magyarországi jövedelmének administratora és ta­nácsi, nemes és vitézlő ez felföldön lakó becsületes személyek Lorántíi Mihály de Serke, Barcsai János, Mladasnit Horvát Péter, Lemenicziai Horvát László, Kékedi György, MelitVid, Abaujvármegyének viceispánja, Fáy István és Szentiványi Zsigmond, király urunk ő felsége hivei, úgy mint ő felsége ki­rály urunk és Magyarország részéről; azonképpen mi is, Im­reíi János szerdahelyi, Segniei Miklós és Prépostvári Zsig­mond de Lokacs, Báthori Gábor erdélyi fejedelem ő felségének tanácsi; annak felette Fráter István de Szalonta secretarius, Boldvai Gergely Biharvármegyének viceispánja és Korlátovit György szolga azon megnevezett erdélyi fejedelemnek becsü­letes hivei és plenipotentiarius követi, ő felsége és Erdély­nek minden rendei részéről: adjuk emlékezetül mindeneknek az kiknek illik, hogy az közönséges jót, megmaradást, az con­foederatus országok egyességét, Magyarországnak és Erdély­nek csendes békességét úgymint egy magyar nemzet s keresz­tyének lévén megtekéntvén, és figyelmezvén arra is, hogy az mi egymás között való egyenetlenségünkkel, visszavonásunk­kal és vérontással az külső nemzetségeknek álmélkodásokra egymást ne rontsuk, ne fogyassuk, hanem szeretettel és atyáim­képpen éljünk. Az minemű végezést és confoederatiot az néhai tekénte­tes és ngs Illyésházi István az több mellette való commissarius urakkal itt Kassán 1608. esztendőben ezen kisasszony havának húszadik napján tett volt, tudniillik, hogy Báthory Gábornak, erdélyi fej edenmek ő felségének az mi kegyelmes urunk kirá­lyunk ellen, és az magyarországi koronás confoederatusi ellen semmi idegen és hostilis praetensioja nem lészan, és sem Erdélyt az hozzáengedett vármegyékkel, Havasalfölddel el nem idegeníti az koronától különben, hanem az mint most vagyon, azon ál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom