Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok

lapotban tartja és birja, és az bécsi pacificatiot is megtartja minden rendiben, in quantum liberae electioni eorum et prae­senti transactioni non praejudicat, ezekről ő felségét és ez or­szágot is sufficienter assecurálja bittel és elegedendő levelével; sőt arra obligálja magát, bogy ő felségének és Magyarország­nak valamikor szükség lészen ope, auxilio et fidelitate mellette lészen minden erejével és tehetségével, kivévén az törököt. E converso mind ő felsége Mátyás király urunk (ki akkor lierczeg és gubernátorunk volt) és az ország segítséggel lészen ő felsé­gének Báthori Gábor uramnak és országának az szükségnek idején mind az confoederatus országokkal egyetemben ; másod­szor Báthori Gábor uram ő felsége Magyarországhoz való di­tiohoz és jövedelemhez, sem penig Kállóhoz semmi jusát nem praetendálja, sem magát azokhoz nem immisceálja egyébhez, hanem az mit mostan bír, úgy mint erdélyi fejdelem és ecsedi úr. Az Nagy-Bánya dolga is helyen marad, az mint immár ő felsé­gének kezéhez adták és birja. Ezek akkor így lévén, mostan az több fogyatkozásokról és azután történt difficult ásókról egyenlő és közönséges akarattal az mi kegyelmes urunk királyunk or­szágával együtt, és az erdélyi fejedelem s birodalmának min­den rendei között az nékünk mind két rendről adatott pleni potentia szerint tettünk ilyen végezést, Elsőben. Az mi azt az articulust illeti a confoederatióban' hogy az erdélyi fejedelem ő felsége, Magyarország és királyunk ő felsége mellett lészen minden erejével és tehetségével, kivé­vén az törököt; ez clausula sem királyunk ő felségének sem az magyar nemzetnek bizonyos okokért nem tetszett, és kívánta­tott volna, hogy kihagyattassék; de mig a török okot nem ád reá, addig az közöttök való kötelesség miá ki nem hagyhatják. Másodszor. Az hajdú vitézek felől, kik Szabolcs várme­gyében bizonyos helyeken megtelepedtenek, ilyen végezés lett. Hogy király urunk ő felsége Nánást egészen az dorogi határ­ral, Peresben, Hatházban, Simában, Yidfcan, Varjasban és Zoboszlóban, Tokajhoz való portiokat, melyek azon Szabolcs vármegyében vágynák, cum suis veris ac legitimis metis et an­tiquis limitibus oda engedi Ecsed várához az erdélyi fejede­lemnek, de úgy, mint ecsedi úrnak ilyen conditiókkal; assecu­rálnak bennünket ő kegyelmek, hogy mind ő felsége az erdélyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom