Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)
17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok
praestálják és irják be is, kik véghez menvén, én is kész lennék megadnom a király urunk ő felsége nálam való leveleit nekik. Ez követséggel Segnyei uramék bémenének a fejedelemhez, és kijővén ismét, inhereálának az előbbi propositi oj okon, mivel ha úgy elveszem hitleveleket, mint azelőtt adták volt, megadják újonnan, de több conditiokot nem inserálnak belé, hanem mint ez előtt is izente Báthory uram, azoknak relaxálásáért bizonyos követit küldi föl ő fölségéhez, ez alatt kivánná, hogy ha in specie nem is, pariájokot küldeném be az ő felsége leveleinek. Producálván azért Segnyei uraméknak in specie a leveleket, másokat béküldém ismét a fejedelemnek, kire azután ily válaszom lőn, hogy azokot a leveleket ha ott liadnám is, de ő felsége Báthori uram nem acceptálhatná semmiképen, mert oly igék vadnak bennek, melyeket az ő követi Posomba sem acceptáltak, sőt Fráter István ott is maga vonta ki a minutából. Az igék penig ezek: Fidelis noster illustris etc., mely igék nem liber principatust, hanem subditusságot jelentenek, csudálkoznék is rajta, mi volna az oka, vagy mit reménlhetne ezután is, hogy ilyen hamar ilyen mutatio lött a levelek expediálásába, holott Posomba az ő felsége követi nem hadták volna helyén azokot az igéket a levelekbe, és most inserálva volnának. Kire azt feleltem, hogy ok nélkül nem lött az is, mert ő maga Báthori uram a maga és Erdélyország hitlevelekbe is apponálták ez igét: segítse(/(jel és liívséggel mellettek leszek e tc. mely hívséé] nem egyebet, hanem fidelitast tenne. Hozának Segnyei uramék egy titulus formát is Báthori uramtúl ő felségétől, melyet in specie azon irást felküldtem nagyságodnak; kivánja azt Báthori uram, hogy ily titulust méltóztatnék király urunk ő felsége adni neki. A serenissimus nevezetet a mi illeti, arra választ töttem, hogy ő felsége nem kezd reá menni, mert imperiumban is az austriai familián kivül senkinek olyan titulusa nincsen. Báthory Zsigmondnak is, noha sógorok volt ő felségeknek, de nagyobbat illustrissimusudl nem adtak ; mindazonáltal ugyan ezen kívánságon inhereálának. Jelenték ezek után, liogy ő felsége szembe lenne velem és expediálna is. Behivatván azért ő felsége, a mit követi általizengetett, azokot maga is bő beszéddel számlálá elől és jelenté felől megErdélji Országgyűlési Emlékek. Ví. 9
