Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok

irt dificultásit, miért nem mehetne tovább annál, a minő hitlevelet egyszer adott ő felségének és az országnak, kiért fel is akarja követét küldeni ő felségéhez. Ingyen ha úgy el akarnám vennem az elébbi tenor szerént a hitleveleket, megadná örömest in instanti, és ezután is valamikor kivántatik megadja. De minthogy arra a nagyságod Írásihoz képest nem mehettem, úgy simpliciter én nem mérem a leveleket elvennem, hanem nagyságodnak akarám először értésére adnom. Az ő felsége király urunk levelei is, kiket bévíttem volt, nálam vannak, informáljon azok felől is nagyságod, mit cselekedjem. A mi a kállai hajdúknak kivételét illeti, bő beszéddel ott lakásoknak alkalmatlan és veszedelmes állapatját előlszámláltam a fejedelemnek, kikre mostan is válaszom lőn, hogy ha szintén az ország vagy nagyságod consentiálna is a hajdúk Káliéba való lakásoknak, minthogy immár egyszer reá felelt kivitelekre, és a confoederatioknak is rendi azt tartja, semmiképen ott nem hadja, hanem mihent kijő Magyarországba, ki rövid nap megleszen, mindjárást ő maga kiviszi onnan őköt, ezalatt peniglen fejekre megparancsolja, hogy a várbeliekkel békességgel lakjanak, mert valaki okot ád a hajdúk közzől valami háborúra, megöleti őköt érette. Ez minapi támadásnak is valakik okai voltak, törvén szerént megbüntetteti őköt kedvezés nélkül. A Fekete-erdő felől is, kit Zakmártúl el akartak foglalni a felsőbányaiak, igy végeztem: pretendálta Báthori uram, hogy Felső-Bányához való legyen, és annak megbizonyítására két függőpecsétes privilegiomokot kiildé szállasomra. Egyik mostani római császár urunk ő felségéjé, másik megholt lengyel királyé Istváné; mely császár ő felsége levelébe ez igéket találáni azon erdő felől: Nigra Silva conceditur civibus Mediomontanensibus, pro moderato eorum usu, comportandi ligna pro aedificiis ipsorum etc. Innen colligálám, hogy ha limitate engedték is az erdő ususát házok épöletire, de egyéb utilitását és proprietását reserválta Zakmárhoz ő felsége. Proponálván azért ily formán Báthori uramnak, azt mondta, hogy ezután is azon renddel éljék csak és király urunk ő felsége jövedelmét meg ne bántsák. A mely tized-disznókot elhajtottak volt, kérém azokot is vissza, menté azzal magát Báthori uram, hogy minek előtte hírével esett volna e dolog, elköltötték volna az; kot,