Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)

17. fejezet: 1608-1613 - 1610. decz. 17—20. Szebeni országgyűlés

A templomban vegyesen tartatik magyar és német (azaz reformált és evang.) isteni tisztelet. A gyűlés decz. 20-án eloszlott. J) E törvényt ily alakjában is kérlelhetetlen szigor jellemzi — átalán ugy hitték, hogy Imreffy kényszerítette a rendeket azok elfogadására. De nevelte annak keserű izét az, mi a gyűlés alatt történt: decz. 19-én a polgároktól a fegyvereket elszedték; 22-én a tanács s a választott polgárság fogságba vettettek ; s ettől fogva úgy bántak Szebennel, mint egy ostrommal bevett várossal. A katonák raboltak és pusztítottak, sokakat, még nőket is, fogságba hurczoltak, s nem kímélték a női erényt: a régi gyűlöletet busásan fizették vissza. A gyűlés bezárása után Báthory még hat napig maradt Szebenben. Decz. 26-án 500 főből álló őrséget hagyva hátra, elindúlt a Barczaságra. Ez alatt egy 6000 emberből álló előcsapat elindult — maga a fejedelem 1611. jan. 1-én lépett oláh földre. Mire azonban a fejedelem Oláhországba ért volna, már az előhad elfoglalta azt. E csapatnak feladata lett volna elfogni a vajdát, kit Báthory készületei iránt azzal nyugtatott meg, hogy azok Lengyelország ellen vannak intézve. De ennek még is volt ideje elpakolni kincseit s menekülni. Moldvába futott, oly gyorsan, hogy az üldözésére kiment csapat nem érte utói, de hatalmába kerítette anyját s kincsei nevezetes részét, mialatt e csapat mindenütt dúlt és pusztított. A fejedelem 4 napi utazás után ért Tergovistba. Felvette czimei közé a Havasalföld vajdája czímet is. 2) Keresztesi András lugosi bánt 18 tagból álló fényes követséggel küldé a portára, hogy ott e hadjáratra vonatkozó mentségeit terjeszszék elő, emeljenek vádat főként Radul németsége ellen; kérjenek engedélyt Moldva megtámadhatására s eszközöljék ki, hogy az oláh vajdaságot testvérének Andrásnak, a moldvait pedig István despotának adhassa. Meg voltak bizva Szebeu >) Lásd Törvények és Okiratok XXVIII. a) Egy ott, jan. 26-án kiállított adománylevelét, melyben már magát Erdély-Oláhország fejedelmének írja, lásd : Történeti Lapok I. évf. 690. lap.