Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)
17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok
XXXVI. 1612. jún. 21. Báthory a nádornak: tudatja Giczy árulásáról. Gabriel dei gratia Transilvaniae, Valaehiae Transalpinaeque princeps, partium regni Hungáriáé dominus, et Siculorum eomes etc. Spectabilis ac magnifice domine, amice et vicine nobis observande. Salutem et servitiorum commendationem. Mivelhogy mind az confoederationak tartása szerint s mind nemzetünkhez való jó akaratunkból tartozunk azzal, hogy ha édes hazánk ellen valami jövendő gonosz indulatot érthetünk valahonnat, értésére adjuk kegyelmeteknek. Azért azt bizonyosan Írhatjuk kegyelmeteknek, hogy az mi portára küldött követünk Géczy András mind istenét, urát, hazáját elárulta, magunk személyét számtalan hamis vádlásokkal terhelvén császár és az vezérek előtt, de az többi között ezzel kiváltképpen, hogy ez mostani új confoederatiót nem egyéb végre csináltuk az királylyal ő felségével és Magyarországgal, hanem titkon öszvekötöttem magamat az királylyal ő felségével és az confoederatus országokkal az török ellen. Ez mellett az istentelen ambitio is hordozván az árulót, mind Váradot, Jenőt, Lippát, Karánsebest, Lúgost, Aradot és több szép végházakat császárnak igérte, csak az erdélyi fejedelemségre promoveálja, mely sok hamis eskiivésivel és igéretivel is az portát reábirta, és egy passát Magyar Oglit adták melléje bizonyos számú haddal, hogy módot keressen benne és behozzák Erdélybe, parancsolták az mostani havasali vajdának is, hogy segítséget adjon neki. Azért mostan Havasalj földében érkezvén azzal az haddal, onnat írogat a székelységnek, vármegyéknek, hogy az császár ő neki adta az fejedelemséget, nagy erős eskiivéseket tevén mind Írásában, izenetiben, hogy őtet az két király, úgy mint magyar és lengyel királyok ő felségek promoveálták az portán, és ő neki onnat vagyon ereje és fundamentoma, mely irási és izengetési noha bizonyoson hisszük, hogy kiválképen az magyar király ő felsége ellen hamis az árulónak, mert jól tudjuk azt, hogy olyan méltóságos
