Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 6. 1608-1614 (Budapest, 1880)
17. fejezet: 1608-1613 - Törvények és okiratok
keresztény fejedelem az maga és országa confoederatioja ellen kisebb dolgot sem cselekednék annál, nemhogy olyan árulót promoveált volna ő fölsége; nem is adna arra okot ő felsége, hogy olyan íovégházakban, de csak egy udvarházban is hogy török szállana a magyar birodalomban. Azért mii semmit nem praetermittálunk, valamit hasznosnak Ítélünk hazánk oltalmára lenni, im irtunk mind az Géczy mellett levő passának smind az temesvári, budai passáknak, és mind magunk, országunk neve alatt követinket is akarjuk bocsátani az portára és minden úton azon leszünk, hogy az Géczy áruitatását és magyar nemzet ellen való istentelen igyekezetit az portán elrontsuk ; de azonközben kegyelmetek is erről igen gondoskodjék és úgy provideáljon velünk egyetemben, hogy Géczy Andrásnak minden dolgai füstben menjenek, mert .bizonyoson elbigyje kegyelmed, hogy az magyar nemzetnek régen, avagy talám soha nem támadott nagyobb árulója Géczy Andrásnál. Ezen dolog felől palatinus uramnak is irtunk vala egy jámbor szolgánk Gáltfy György által, és nem akarúk, hogy kegyelmed is ne értse az dolgot. Mostan is irtunk palatinus uramnak ő nagyságának és Forgács Sigmond uramnak is, kegyelmedet szeretettel kérjük, adassa postára az leveleket, sőt kegyelmedet kérjük, parancsoljon az postáknak, ha levelünket küldjük kegyelmednek vagy Forgách uramnak, avagy palatinus uramnak, vigyék el, és ha curreron kelletik szolgánkat bocsátanunk kegyelmetekhez, azt is vigyék fel, az ő szokott salariumokot megadatjuk, hogy igy alkalmatosbak lehessünk nemzetünknek oltalmára és gondviselésére. Im mi is megparancsoltuk ecsedi kapitánunknak, hogy postát szerezzen Thasnádra, ha kegyelmeteknek levelei érkeznek, éjjel-nappal hozhassák minekünk is. Az palatinus uram követeinek való salvus conductust ha kegyelmed fel nem küldötte, kérjük kegyelmedet, küldje fel, mert egynehány levelében ir ő nagysága felőle ; megírtuk pedig ő nagyságának, hogy mi kegyelmed kezéhez küldöttük. Hírt kegyelmednek ezenkivől egyebet nem írhatunk, hanem némely török barátink adák értésünkre, hogy császárnak az kazullal való megbékélésében semmi nincsen, csak magok hirdették az, de az mely vezért Nazutf passát nagy haddal az kazullra bocsátották volt, az
