Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

15. fejezet: 1601-1604 - 1603. szept. 5. Dévai országgyűlés

majd Szászvárosba ment s aug. 24-éről, oda a hol lesz, szept. 5-re egyetemes országgyűlést hívott össze. *) Básta az egész úton, melyen átvonúlt, leirhatlan nyomornak volt tanúja. Radulnak rendeletet külde, hogy hadait vezesse vissza Erdélyből, mit ő, Rácz Györgynek visszahagyásával megcselekedett ugyan, azonban a szerencsétlen országból a mi még épen maradt, azt is végleg elpusztítá. E had, mely egész Gyergyóig, Megyesig, Segesvárig száguldozott, magával hajtotta a barmokat s az úton végig jövő Básta láthatá az embereket »Básta szekerén« szántani, hallhatta, hogy az éhség már oly nagygyá nőtt, hogy Enyeden emberhúst mértek, 2) Szeben közelében egy oláh aszony saját gyermekét főzte meg, SzamosÚjvártt pedig egy asszony saját karjáról leette a húst, helyenkint a sírboltokat is feltörték, a bitófákról is leszedték a halottak csontjait, s levágták rólok a mi még rajtok volt, 3) mert a gabona ára 13 ftra, helyenkint 25 ftra emelkedvén, a szegény embernek nem állt módjában venni. O maga szerette volna közt Maros-Vásárliely erődítésének ügyét is tárgyalták. Valószínűtlen, hogy ekkor lett volna e gyűlés — talán 1602. tavaszán tartották, mikor Easta huzamosb ideig mulatott Deésen. 0 L. Törv. és írom, XLVII. 2) Trausch-féle krónikák I. 219. 3) Krauss 193, 1. Hogy a szomszéd Oláhországban hasonló inség volt, azt két: Tergovist 1603. okt. 24-én kelt irat mutatja. Az egyik czíme: Extract ausz desz wallachischen Gemeinen und Fuernemen Buern an des Eadul waiwoda abgesandten gethones schreiben. Az ország irtózatos állapotát festik a tatárok pusztításai következtében. Még soha sem volt oly nyomor, mint most. A földnek népe halni kiván inkább, mint így élni. — Mivel már egy éve, hogy a követek a császárhoz elmentek : ha hiszik, hogy a osászár hajlandó őket segítni, akkor jöjjenek a segélylyel mihamarabb haza, családjaik s liazájok oltalmára ; mert különben, a hadi nép fizetetlensége miatt tehetetlenek levén a tatárok ellen, s nem védhetvén magokat, ők magok (a levélíró oláh rendek) is kénytelenek lesznek az országból kibujdosni. Ugyanez értelemben ír a vajda, a ki még a moldvaiakat vádolja, hogy ezek ingerlik a tatároKat ő rá. A tatárok 2000, 3000 s 6000 embernyi csapatokban jönnek s bár rendesen megveretnek az oláhok által s aztán kiűzetnek, (mint most legutóbb is, 10,000 főnyi tatárt vert meg az oláh had) mégis az ország úgy el van pusztulva, mint Szinán basa idejében.— Simon vajda készületéről ís értésíti követeit.