Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

16. fejezet: 1605-1607 - Törvények és irományok

nomine spiritus sancti által láttuk azt magunkban, hogy mi, kik mintegy eltévelyedett juhok pásztor nélkül és kik az német nemzetsígnek kegyetlen igáját sok esztendőtűi fogva, aranuál drágább szabadságunknak megtörésével, törvényünknek megváltoztatásával, házainknak, városinknak, faluinknak pusztulásával, kedvünk ellen nyakunkon viseltük és most fegyverünk átal nemkülönben akarunk régi szabadságunkra útat nyitni, mint az tengeri haboktól hányatott hajók igyekeznek az békesíges partra kijutni: általláttuk mondjuk azt, hogy minden végzésünknek erősségek csak abban állana, ha oly fejedelmet, gondviselőt támasztana isten előnkben, ki pro aris et focis mind offensive, mind defensive velünk élne és halna. Miérthogy penig mindnyájunknak luce meridiana clarius est, hogy mindjárást az elein is ez változásnak, mikor az római császár amaz istentelen kegyetlen Jacobus Barbianusnak cselekedeti által az maga királyi hűti ellen nemzetünket megkezdte keservesen hitiben háborítani, azonnal mérgét először is nagy ártatlanúl az mi kegyelmes urunkon fejedelmünkön akará kiontania, — akarván szép váraitól, jószágától, jámbor keresményétől istentelenül megfosztania: mely mi kegyelmes urunk ifjúságának idejét udvari szolgálatjában eltöltvén, annak utánna kegyelmetek között laktában mind tanácsával, mind fegyverével, mely hasznosan szolgált légyen az római császárnak kegyelmetek bőségesen tudja, melynek mi lehet az emberi társaság között nagyobb bizonysága ennél, az mikor (kit kegyelmetek tud egész országúi) cardinálnak fejedelemségiben nem akarván az római császárnak egyszer kötelezett hivségét megváltoztatni, kész volt inkább gyalázatos halált szenvedni. Ez Barbianus ő felségével való kegyetlenségiben is mind főttig (bizván tökéletes igazságában) támaszkodott országunknak szabadságára, kész volt az törvénre, kész volt maga eligedendő mentségre: de még csak az sem engedtetett ő felségének meg, hogy maga igaz mentségeért levelét avagy emberét szabad legyen felküldeni az római császárhoz. Ott immár annakutánna noha viselte ü felségit az maga életének megoltalmazása is, hogy nyakon kötve ártatlanúl az dühös nemzetsig kezében ne essék, minthogy még az oktalan állatok is az ű telietsígek szerint az halált az mennyire lehet elkerülik: de mindazonáltal