Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

16. fejezet: 1605-1607 - Törvények és irományok

venturi, nosque plurimum demerituri sitis. quibus beneuolentiam omiiem et gratiam offerirnus. Pragae 7. 9-bris. 1604. Ad vaiuodam Wallachiae. (Másolat, a bécsi cs. titk. It. Hung.) IV. 1604. decz. 12. Bocskai/ felhívása Erdély rendeihez, hogy csatlakozzanak hozzá. Stephanus Boczkay de Kis-Mária, diuina miseratione Transsilvaniae prineeps, partium regui Hungáriáé dominus et Siculorum comes. Magnifici, generosi, egregij, nobiles, fideles nobis sincere dilecti, salutem et favorem. Hogy mind ennyi ideig kegyelmeteket meg nem találtattuk sem levelünk sem emberünk által, annak sok okai vadnak, de főképpen két ok viselt bennünket, egyik minthogy romlott állapatait tudtuk Erdélynek, mint ides hazánkhoz, mely minket nevelt és tartott, és kinek sok javait is vöttük, meg akartuk ezzel is hála adó voltunkat mutatni, hogy az míg itt künn dolgainkat jól vigezhetjük, addig ott benn sem pártokat sem egyéb hadi rendeket nem akartunk támasztani, hogy azzal is az ország inkább ne pusztuljon, minthogy az ott benn való segítségre szükségünk sem volt. Más az, hogy az mely hada német császárnak Basta Györgygyei reánk jött vala, noha egy hirtelen, mig derekason meggyülekezheténk, az szerencse az mint az vitézlő dologban szokott forgani, sokképen változódét De az szent istennek neve dicsirtessék, dolgunknak úgy mutatta állapatját, hogy Kassa alól sok kárral és szégyenvallással elkergetvén őket, most is űzőben vadnak, utána lévin mindennap sok kárral kisirtjük üket, kezünkben maradván minden erősségek, várak és városok, és velünk lévén mind az urak, vármegyék és minden rendek. Most immár isten kegyelmességéből dolgunk jó végben menetelit látván, és mindeneket itt künn jó móddal jó móddal (igy) és állapattal hagyván, oda kegyelmetek köziben, mint hazánkban, akarunk indulni, hogy azt is kezünkhöz vegyük ; minthogy az hatalmas és győzhetetlen császárnak botját és zászlóját mind Erdélyrül