Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

16. fejezet: 1605-1607 - Törvények és irományok

mind peneg Magyarországról immár elvöttük. Tudván azért kegyelmeteknek eleitül fogván minden magyar fejedelmekhez mutató hűsigit és jóakaratját, reméljük, hogy mitőlünk is kegyelmetek nem lésznek idegenek, kirűl az nagyságos vezir passának felőlünk való intő levelét is odakiildtiik kegyelmeteknek. Intjük azért kegyelmeteket szeretettel, hogy valahul minket ért lenni, bizonyos fő emberi által mindjárást, haladék nélkül megtaláltasson, kik az kegyelmetek akaratjárúi és hozzánk való hűségérül tegyenek hihetőképpen bizonyossá, tudhassuk mihez magunkat tartani, és ha lehet az hadaknak innét való bevitelére okot ne adhasson, kivel az ország annál is inkább ne pusztuljon, mert istennek hála hadunk anynyi vagyon, hogyha az német császárnak alsó- és felső magyarországi hadainak ellene állhatunk vele, nem Ítéljük, hogy ott benn is oly ellenségünk támadhasson, kinek ellene isten segitségébűl elégségesek ne lennénk; késedelmet peneg ez dolog nem kiván, mert ha hadainkat innét megindítjuk, az útban nehéz elhadni, melyben mi ahhoz képest viseljük magunkat, az mint az kegyelmetek hozzánk való hűségét tapasztaljuk és semmi romlásnak okai nem leszünk ; hogyha peneg valami úton, kit nem reméljük ugyan, engedetleneknek ismerj ük lenni hozzánk kegyelmeteket, egyfelől az moldovai vajda minden ereivel, kinek erős parancsolatja vagyon C3ászártúl arra, másfelől az tömösvári passa az Duna melléki törökökkel, kit ugyanaz számára hagytunk el mellőlünk mostan, harmadfelől mi magunk minden üdőválogatás nélkül, sem télnek sem tavasznak ideit nem nézvén, mindjárást menten megyünk kegyelmetekre, és protestálunk mostan mind az nagy istennek s mind az egész világnak előtte, és kegyelmetek előtt is, hogy mi okai nem leszünk az kegyelmetek romlásának, elhivén ezt kegyelmetek magában, hogy semmiképpen ebben immár egyéb nem lehet, hanem az mit elindítottunk, azt isten segitségébűl véghez is kell vinnünk. Ha peneg kegyelmeteknek engedelmes liüségit hozzánk megtapasztaljuk, kegyelmetek között nem mostoha, hanem mint illik hazánkhoz édes atyja akarunk lenni, és minden régi szabadságának nemcsak megtartója, hanem ótalma is és öregbítője egyekezünk mindenben lenni, mely dologról való jó akaratotok felől magatok közzűl való főemberek által minden ha-