Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)
16. fejezet: 1605-1607 - 1605. febr. 21. Maros-Szerdai országgyűlés
reményei mindinkább éledtek, bogy megtarthatják ez országot a császár hűségében, Kraussenek jobbnak látta ugyan mindjárt a mozgalom kezdetén, »erszényét megtöltvén pénzzel« távozni az országból,*) de a benmaradt Imhoff és Hoffmann ugyanakkor, midőn Capreolo a vallonokkal s Sennyey a kolosvári táborral Adorján alá mentek, egy más tábort hívtak öszsze Fehérvár mellé Mindszenti és Huszár István alatt, hogy féken tartsák a temesi hódoltságból történhető beütést. De a hadak lassan gyülekeztek s a biztosok Rácz Györgyöt kiildék a székelyek közé, hogy a honmaradtakat ültesse fel. 2) S midőn ennek sem lett sikere, Básta közeledésével és Hadul vajda ígéreteivel biztatták a csiiggedőket, 3) kik közül az utóbbinak maga Rudolf is írt, felszólítva őt, hogy csatlakozzék a Bocskay leverésére megindított vállalathoz. 4) Valóban igazuk volt a biztosoknak: Radul is biztatta őket s Basta is megindult 14,000-nyi haddal. De bár ennek kedvezett is eleinte a szerencse, bár a nagyvezérnek Konstantinápolyba távozása, bár az általa Bocskay mellé rendelt egri és temesvári basáknak szent Demeter nap után haza távozása meggyengíté is Bocskay erejét, sem az osgyáni mészárlás, sem az edelényi diadal, sem a kísérlet Kassa visszafoglalására, nem tudtak komoly akadályt gördítni a jól indúlt szabadságharcz útjába. A veszteségekért Fülek és Szathmár átállása kárpótlás volt: s decz. 12-ről végre Bocskay csatlakozásra liivta fel Erdély rendeit. 5) Ez országban teljes nyugalom volt, az a tikkasztó, fuladt nyári hőség, mely a vihart szokta megelőzni. Egy falevél se mozdult, de mindenki látta a terhes fellegeket a láthatáron. Látták a biztosok is, s érezték, hogy az országban a szebenieken s néhány régi németpártin kivűl alig bizhatnak valakiben, hogy az erdélyi hadakra, hajdúkra többé nem, s csak néhány vár csekély számú német őrségére támaszkodhatnak — o Krauss 197. 1. és Bethlen F. VI. 127. 2) L. Törv. és írom. I. 3) L. Törv. és írom. II. *) L. Törv. és írom. III. 5) L. Törvénj'ek és Irományok IV. Szathmárról Kraussnál olvassuk (198. 1.) hogy január 22-én vette be Gyulafy.
