Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 5. 1601-1607 (Budapest, 1879)

16. fejezet: 1605-1607 - 1605. febr. 21. Maros-Szerdai országgyűlés

és Kolosvárról Szebenbe tették át kormányuk székhelyét. *) S csakugyan a vihar előjelei nemsokára mutatkoztak. Jenő átallott Bocskay pártjára, leölvén német őrségét, 2) s ezzel Erdély egyik kulcsa elveszett, egyes portyázó csapatok beütöttek az országba, Csáky közelgetett, s a liir úgy tudta, hogy Bocskay megbízásából. 3) Szemben e hírekkel a biztosok Mindszentit, Bornemiszát megbízták, hogy Hallerrel, Petkivel Fejéregyházán értekezzenek a székely hadak felültetéséről, de miután a kitűzött napon, decz. 18-án az értekezlet nem tartathatott meg Petki távol maradása miatt: ezt Szász-Nádasra újabb tanácskozásra hivták meg. 4) Sem ő, sem a székelyek nem jöttek »a háborgók megfékezésére«, 5) úgy látszott, hogy az ünnepek és a tél sanyarúsága a zavargásoknak határt szabott, s a nyugalom az országban annyira biztosítottnak látszott, hogy még a kolosváriak is a biztosok kezébe küldötték Bocskay nak decz. 12-iki hozzájok küldött levelét.

6) A pillanatnyi szünetnek valóban más oka volt. Kassa sikeretlen ostroma alúl Básta Eperjesre szállott táborával. Pillanatnyi előnyét ellensúlyozta az, hogy a felső-magyarországi főurak közül mindtöbben, köztük Mágócsy, Homonnai, Bocskai mellé állottak s szívesen engedett Rákóczy Zsigmond és Csáky István felhívásának, hogy kezdjen Bocskayval béketárgyalásokat, s annak folytatásával és végrehajtásával épen e két főurat bízta meg. Bocskay is hajlandó volt rá, s ennek folytán az alkudozások sikeres folytatása végett fegyverszünet létrehozását tartották szükségesnek. Az első tárgyalások csakugyan e körűi forogtak s Básta 1605. jan. 12-én Eperjesen kiadta erre vonatkozó pontozatait.

7) Ezek ellen Bocskaynak, ') Krauss 197. 1. »verefügteu sich von Klausenburg in die Hermannstadt, könnten uns nicht helfen, Avollten uns auch nicht zulassen, dass wir auf unsre Sachen bedacht wären ; gerathen derowegen in grosze Armutli, Elend und Verderben.« 2) Bethlen VI. k. 188. 1. 3) L. Törv. és írom. V. <) U. o. VI. B) U. o. VII. 6) U. o. IX. ') U. o. XI.