Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - 1599. jan. elején. Fehérvári országgyűlés

1599 elejére összegyűjté a főurakat és rendeket GyulaFehérvárra. Elmondá előttük, hogy székének biztosítása végett követeket szándékszik Rudolfhoz küldeni: Náprágy Demetert s Bocskay Istvánt, s kérte őket, hogy ez ügyben ők a rendek is tegyenek lépéseket. A rendek ki is jelenték készségüket s elkészíték tárgyban felterjesztésüket a császárhoz, hogy miután Erdély összes karai és rendei Zsigmondot Oppelnből visszatérése után ismét fejedelmökké fogadták, kérik a császárt, hagyja meg őt régi fejedelemségében 1). De a követeinek adott utasítás 2) másként hangzott. Megszabta a követeknek, hogy Oppelnből visszatérésének micsoda mentségeit sorolják fel: 3) Bethlen i. h. IV. 183. 2) Kiadta ez utasítást Bethlen Farkas i. h. Ugyanannak egy egykorú magyar példányú szüvege, mely valószínűleg fogalmazvány volt, megvan a Hédervári kéziratgyűjtemény 27-ik kötetében. De minthogy ezen példány a Bethlen által közlöttel nem egyezik meg, érdekesnek tartom a variansokat közölni. Mindjárt az eleje nincs meg Bethlennél : Instructio Illustris ac Reverendissimi Domini Electi Episcopi et Cancellarii Transylvaniensis Demetrii Napragy et Illustris Spectabilis et Magnifici Domini Stephani Bocskai Liberi Baronis ad S. C. R. Majestatem. Anno Domini 1 598. Noha az egyitek az bevett régi jó szokás szerint, az egyházi méltóságért és papi becsületért előljár mindazáltal mind fő- és első tanácsinknak egyaránt való hatalmat és méltóságot engedtünk, úgy hogy az tanácskozásban és végezésekben eg3'ik az másik alá nem vettetik. Ha penig tetszéstek és cselekedetek között valami vetélkedés támadna, ez instructiónak részeiből végeztessék el. Kit ha az instructió magában be nem foglalna, jó okokból megegyezzetek. Ha penig az nem lehetne, ha az idő szenvedné, minekünk azt megjelentsétek.« Bethlennél a 190.lapon közlött I. p. előtt következő pont olvasható a hédervári példányban : »Jelentsék meg azt is ő felségének, hogy ugyan mostan mindjárást török császárhoz csauszt küldöttünk, vele együtt főemberünket, hogy az időt hiába nem mulatván, hogyha felségeddel nem végezhetünk, törökkel végezünk, holott ő felségét bátorságosan és bizonyosan assecurálhatjátok, hogyha ő felségének kegyelmességét és jó akaratját eszünkbe vesszük, az törökkel semmit nem végezünk. Betblen 194-ik 1. 4 sorban levő »interim« szó helyett köv. tétel áll: »Ez két módok közül akár melyiket végeznék.« Nincs beigtatva a Bethlen példányába a 13. §. se, mely így hangzik : »Vegyék eszekben az követek, hogy az instructiónak második részében megírt mentségek kivűl ne éljenek, melyek köz mind mivelünk, mind országgal. Ez penig igen szükséges, mert olyat szólhatna ember, hogy vagy ő felségét megbánthatná, avagy az mi dolgunknak ellene leszen, avagy magán való személyeket is megsérthet.«