Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - 1598. aug 28.—30. Tordai országgyűlés

gazdálkodásból, mind egyébb dolgokból, valamit ő kegyelmek parancsolnak; senkinek, legkisebb szolgájuknak is ne vétsen ; csak jöjjenek el ő felségek hivataljára.« Vitéznek kifogása volt

: nincs vele csak két szolga. De Bocskay csakhamar észre térité, hogy protestatioval semmire sem megy: »ha fejedet, életedet szereted, ahhoz tartsd magad a mit mondok, mert abban egyébb nem lehet.« S csakugyan mindketten visszp . rdúltak Fehérvárra, mi alatt a tábor tovább folytatta útját Tordára Kornis Gáspár vezérlete alatt s Keresztesmezején megállapodott. Bocskay is betért Fejérvárra. Rendbe akarta hozni a biztosok elindulásának ügyét, kik a kellemetlen esős időt adva okul, kijelenték, hogy a székvárosból ez napon semmikép sem fognak elindulni*). A dolog tehát más napra aug. 24-ére haladt, míg Bocskay még az nap elment Kolosvárra a fejedelmi pár üdvözletére. A biztosoknak másnap sem volt kedvük menni. De már őrizet alatt voltak, s Rácz, Petki és Vitéz megértették velek, hogy ha szép szerével nem jőnek, erővel is el fognak vitetni. E határozott szó következtében végre belenyugodtak sorsukba, s azonnal (aug. 24-én reggel) elszánták magukat a menetelre. Először misére mentek; onnan kijövet megállottak a czínteremben s a körülállók nagy meglepetésére, protestáltak ünnepélyesen az erőszak ellen s csak azután ültek kocsira. Ez nap is esett az eső. Erős fedezet kíséretében keserves és fárasztó utazás után, késő éjjel értek Tordára, hol azonnal szoros őrizet alá vették őket. Letartóztatásuknak két oka volt: Zsigmond zálogúl akarta őket tartani, hogy velők Oppelnben levő kincseit és visszamaradt apródjait s inasait kicserélhesse, Bocskay pedig biztosítni akarta magát, hogy a kezdett munka végrehajtása elibe akadályokat, nehézségeket ne gördíthessenek. Tordán ezalatt elhatározván a rendek, hogy Zsigmond beigtatását ott fogják végrehajtani az ott levő tábor fedezete alatt — vidám napokat éltek. Istvánffy egy levelében, épen nem titkolt boszúsággal írja, hogy Bocskay ugyancsak jól é) Petki vallomása.