Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

13. fejezet: 1596-1599 - 1598. aug 28.—30. Tordai országgyűlés

mulatta magát: citheráztatott, sípoltatott. De a dologra is jutott ideje, s megnyitván Tordán az országgyűlési tárgyalásokat, a segesvári táborban megkezdett ügy befejezésére, az itt és Fejérvártt megnyert párt erős kezében csakhamar oly jó szervezetet s a meghívására minden oldalról oda érkezett tagokban — ezek közt volt Sennyey is — oly hatalmas támaszt kapott, hogy művét többé kudarcztól nem féltheté. Csakhamar meghódoltak a végek, a várak, ezek közt legelébb Szamosujvár, kapitánya Hamvai közvetítésére s a biztosok nagy szomorúságára: kiknek régi czélja volt megcserélni ezek parancsnokait, de kik e czéljokat, a jelen vállalat szerencséjére, nem voltak képesek végrehajtani. Pedig a biztosok fogságukban is ugyancsak agitáltak ellene. Semmi eszközt sem hagytak felhasználatlanűl. Minden látogató számára, kik közül némelyek szívok vonzalmát követve, önként, mások Bocskaytól küldve kémkedés kedvéért mentek hozzájok, már Fejérvártt, az útban s legkivált itt Tordán, volt bíztató szavok, ígéret, fenyegetés, a mint ezt a körülmények szerént czélszerűnek hitték. Egynek esküszegését vetették szemére, mással megértették, hogy ha Zsigmond vissza akart térni, erre a császártól is kapott volna engedélyt, ki úgy is csak kénytelenségből fogadta el Erdélyt, nehogy a török kezébe essék az, a harmadikat a törökkel rémítgeték; s az ilyen megdorgáltak közt több akadt, ki könnyek és sóhajok közt bevallá, hogy neki ez az egész dolog nincs ínyére, de olyan, ki érdekükben szót emelni vállalkozott volna, egy se akadt. Aug. 26-án a korlátnok: Náprágy püspök és Keresztury — kiket Zsigmond visszahelyezésének hírére szabadon bocsátott — tettek nála látogatást. Szerették volna letett esküjök terhe alól akkép vonni ki magukat, hogy a császár kegyelme is biztosítva maradjon számokra és e czélból elpanaszlák szomorú fogságuk történetét, s minthogy életök még most is veszélyben forog, kérték, hogy a biztosok mentsék fel őket a császárnak adott hüségesküjök alól. Nincs arra semmi szükség, felelék a biztosok, ha most a viszonyoknak nem is állhatnak ellent, őrizzék meg hűségüket, használják fel állásukat a császár és keresztyénség ügyének előmozdítására, s ha lesz alkalmuk, kövessenek el valami nagyobb merényt a fejedelem