Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

14. fejezet: 1599-1601 - 1600. febr. 9.—15. Fehérvári országgyűlés

de legalább tisztába jöttek egymással, tisztába az iránt, bogy egyik sem fogja azt, mi kezén van — Mihály Erdélyt, a császár a részeket —• a másiknak átengedni. Pedig a vajda mindent, az egészet akarta, a császártól, ha lehet, s ha nem, akárkitől. S nem is habozott azonnal hozzá látni a dologhoz, ugy is minden felé, minden utat nyitva hagyott, hogy a szükség szerint használhassa. Egyszerre az a hir jutott a biztosok füléhez, hogy Mihály már egyezkedik a lengyelekkel, épen az ott levő követ által, hogy Erdélyt visszabocsátja a Zsigmond kezébe, ennek eszközlésére Fogarasba utazik, ott megkötik a szövetséget törökkel, tatárral. Székely Mihály egy mesterségesen irott de névteleu levélben, kétségtelenül a kiábrándulás keservével értesiti erről Baruiczot, Rudolf titkárát.De Mihály aligha goudolt az elpártolásra még ekkor komolyan: nem tartotta lehetetlennek, hogy még ennek is eljön az ideje —• ezúttal még csak nyomást akart gyakorolni a biztosokra : értessék meg Rudolffal, hogy ha követeléseit nem teljesiti, neki módjában áll, ellenségképen lépni fel. S a mit a biztosok hallottak, a mi közelebbről történt, igazolta azt, hogy Mihály nem fog engedni. Egyenesen megizente ezeknek, hogy nem csak nem fog a székből, melybe ült, fölkelni, hanem még fiát is helyettesévé teszi. S mialatt megtette a készülődéseket, hogy Fogarasba menjen, elhatározta épen azon erdélyi tanácsurakat, kiket császári érzelmiteknek ismert, Naprágyt, Kornist, Bornemisza Boldizsárt követségbe külden Rudolfhoz, hogy követeléseinek érvényt szerezzenek. Kivánta pedig : hogy fia Erdélyben s Havasalföldön utódjának ismertessék el; adja vissza Rudolf Husztot, Nagy-Bányát s a részeket; hogy amit a töröktől elfoglal, vagy a mit ezután hódit, az övé s fiáé legyen ; mind azon javak s méltóságok, melyeket a császár Zsigmondnak adott, adassanak neki is; adjon őfelsége neki a hadfolytatásra pénzt s hogyha Erdélyből elűzetnék, Felső-Magyarországon évenkint százezer tallért kapjon. 2) ') L. Törvények és Irományok XL.'A levél egy húzómban olvasva, Mihály magasztalását tartalmazza : de a balfelőli félsorok egymásután olvasva, adják meg az igazi értelmet. Hogy ez a hir Erdélyben is el volt terjedve, azt emliti a Trauschféle krónika. 2) Ungnad és Székely Fejérvár febr. 15-iki jelentése a császárhoz, a titkos ltban.