Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)

14. fejezet: 1599-1601 - 1600. febr. 9.—15. Fehérvári országgyűlés

A követek csakugyan ilyenértelmü utasítást kaptak s Náprágy febr. 15-én s Kornis és Bornemisza még a megelőző nap elindultak — midőn Mihály egész váratlanul vissza hivatta őket, sőt fogarasi útját is elhalasztá. E gyors változás oka volt, bécsi követei egyikének Stojkának visszaérkezése a császár válaszával. x) Ez a válasz pedig nemcsakhogy ki nem elégité Mihályt, hanem a szó teljes értelmében felbőszité. Ugy szólva egyetlen követelésére sem kapott kedvező választ. O tulajdonképen háromra fektetett fősúlyt: mozdittassék el Básta, kiről ösztönszerűleg érzé, hogy minden lépését ellenőrzi, s kit czéljaira nézve már is ellenlábasának talált; bizassék rá Erdély s a részek kormányzása önálló hatáskörrel; s 500 ezer tallérral jutalmaztassék. Az elsőre felhozott vádakat a császári válasz egyenkint megczáfolá; a másodikra vonatkozólag azt felelte, hogy már utasítva vannak a biztosok vele tárgyalni; a harmadikra vonatkozólag felhozta a válasz, hogy ő ugyan már temérdek zsákmányt foglalt le, de a császár kegyelmesnek fogja magát mutatni.

2) »Bizony, mondá a vajda magán kivül a harag miatt, inkább fogok a törökkel, mint a németekkel alkudozni, egyezkedni, mert azok jobban megtartják hitöket, hűségüket, mint ezek.« 3) S a visszahívott Kornistól is nem minden gúny nélkül kérdezé, »nem jobb volna-e a törökkel tartani ? a németek messze vannak s minden dolgukban igen lassúk.« Haragját még másnap is febr. 1 7-én, a kihallgatáson aunyira éreztette a biztosokkal, hogy ezek elhatározták, addig mig Pezzen le nem jön, ezután csak harmadik személy közbejöttével értekezni vele. Végre megcsendesült s 18-án hivatta a biztosokat, mentegette magát s haragjával Básta ellen fordult: »minő veszedelmes szomszéd volna ez, ha ő jönne Erdélybe« és esküdözött, hogy ő igaz hive a császárnak. De a mint ezeket elbocsátá magától, Taranowszkyt a lengyel követet fogadta, titokban ugyan, de még is aligha nem tüntetési czéllal, s három óra hosszan értekezett vele.

4) ') Ungnad és Székely Fejérvár febr. 16-iki jelentése a császárhoz u. o. 2) L. Törv. és Irományok XXXVII. 3) Ungnad és Székely í'ebr. 16-iki jelentése. 4)A biztosok fehérvári l'ebr.l9-iki jelentése a császárhoz, a titk.lban-