Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 4. 1597-1601 (Budapest, 1878)
14. fejezet: 1599-1601 - 1600. jan. eleje. Fehérvári országgyűlés
a nov. 16-iki államtanács azt a határozatát, hogy Mihályt haza kell küldeni, nem fogják végrehajthatni— s miután szakítani vele még sem látszott tanácsosnak, J) nem maradt más hátra, mint megalkunni a körülményekkel. A hírnököt, ki az első hírt, Örmény Pétert, ki Mihály első — nov. 4-iki — levelét hozta, és társait nagy előzékenységgel fogadták, gazdag ajándékokkal látták el, 2) s magok a császári válaszok kegyteljesek voltak. 3) Sem az Örmény Péternek adott válasz, sem a kihallgatások alkalmával mondott feleletek egy szóval sem árulták el, hogy Mihály hitele már meg van ingatva, hogy adományozásainak s kobzásainak híre már az udvarig hatott. Azt hitték, hogy az egész ügyet szépen fogják rendezhetni s elhatározák biztosokat küldeni Erdélybe, kik megvizsgálják az ottani viszonyokat, szerezzenek biztos adatokat, igyekezzenek Mihályt megtartani a köteles hűségben, azonban kímélettel bánjanak vele. Biztosoknak Ungnad Dávidot és Székely Mihályt nevezték ki, s hogy ezek előtt Mihálynál az utat utat egyengesse, elhatározák Carlo Magnót előre küldeni. 4) Szuhay is irt neki a régi ismeretség jogán bíztatva, hogy jó hírnevét a keresztyénségben ne játsza el hűségének megsértésével. 5) Azonban a követség kinevezése és elindítása Prágában még nem volt egy jelentőségű: annak felszerelése szokott lassúsággal haladt előre. Mihály pedig türelmetlenül várta a választ — midőn végre decz. 20-ika körül hírt vett, hogy Örményi Péter már útban van a császár válaszával, s hogy néhány nap múlva főkövet is fog hozzá küldetni. 6) Mihály azonnal válaszolt (decz. 21.) a császárnak 7) sürgetve saját A császár Pilsen dec. 6-ról irja Mátyás fühgnek : azt véli, hogy mivel a vajda magát még ellenség gyanánt nem tűntette fel, bár egyben másban már nagyon gyanúsan cselekedett, nem kellene ellenségesen fellépni. Ez különben is sok kellemetlenséggel járna. Tanácsosabb az időtől várni, s igy Básta kívánságát is, a kihez különben a vajda mindig rosz indulattal s bizalmatlansággal volt, elutasítni. (Eredeti Bécsben a titkos Itban.) 2) L. Törvények és Il-ományok XI. 3) L. Törvények és Irományok XII. XÍV. *) Lásd Törv. írom. XVII. 6) Lásd Törv. és írom. XXVIII. 0) Lásd Törv. és írom. XIV. ') Lásd Töv. és írom. XXVI.