Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - 1588. dec. 8. megyesi országgyűlés

ő nagyságát esküvel kötelezni az ország kiváltságai és sza­badalmai fönntartására, mint absolutus princepset a levelek aláirására felhatalmazván. Mivel a fejedelem tanácsosok nél­kül nem lehet, Báthory Boldizsár, Gálfy János és Kovachóczy Farkas ily minőségben mellé rendeltetnek oly módon, hogy ezek állandóan az udvarnál tartózkodjanak De a portai s követségi ügyekre ő nagysága tetszése szerint többet-keveseb­bet hivasson magához a tizenkét tanácsúi' közöl, sőt ha akar­ja mindnyáját is rendelhesse az udvarhoz. Azonban azon tanácsurak is, kik nincsenek ő nagysága személye körül, amazokkal hasonló tekintélylyel bírjanak, kik az udvarban laknak. A kormányzó irányában, hasznos szolgálataiért hálára lévén az ország kötelezve, más felől pedig ő nagysága feleskű­vése után a kormányzói czímet senki se viselhetvén, méltá­nyosnak találja az ország, hogy miután ő e czímről lemondott, azért kárpótlásul a tanácsban ő legyen az első s generalis regni capitaneus czímet viseljen. Mivel a pénztár is szorgos felügyeletet kiván, azt nem kincstárnokra, hanem csak egy perceptorra bizzák, ki mellett két exactor legyen, kik a nyug­tatványokat kiállítják, s a kamara és sóbánya jövedelemre is fölügyelnek, de mindent a fejedelmi tanács tudtával tesznek. E javaslat által a kormányzó törekvése, hogy ne adják Zsig­mond kezébe a teljes fejedelmi hatalmat, meg lett buktatva: mert az, hogy három tanácsúr kijelöltetett arra, hogy folyto­nosan az oldala mellett tartózkodjék, mitsem változtatott a dolgon, miután ezek a fejdelem elhatározásaira korlátozó befo­lyással nem birtak. E határozatot egy 29 tagból álló követség, köztük Bor­nemisza János, Forró János, Sigér János, Iválnoki Bálint, Haller Gábor, vitte a kormányzóhoz, ki azt, mignem Gerendi János olvasta, állva hallgatta s ekkép is nyilvánítá köszöne­tét. De hiven eddigi életéhez és működéséhez, nem mulasztotta el kifejezni óhajtását, hogy a még nagyon is ifjú fejedelem köré­ben legyen egy, ki erkölcsére ügyeljen föl. A kormányzó ez ajánlatát decz. 20-án a fejedelmi tanács az ország-tanácscsal fontolóra vette, s e részben óhajtása a rendekével találkozván, megegyeztek, hogy az udvarmester le­gyen mindig a fejedelem közelében s ügyeljen föl tetteire. De

Next

/
Oldalképek
Tartalom