Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - 1588. dec. 8. megyesi országgyűlés

tulajdonkép ez sem az volt, mit Giczy óhajtott, mert ő Gálfyt nem consultativ, hanem döntő szavazattal kivánta felruházni — a mivel pedig a főudvarmester, miután az egész inkább csak óhajtás alakjában nyilatkozott, épen nem birt. Ezzel azonban az ügy végleg el volt intézve. Most egy követség a kormáuyzónak hozzájárulását kérte ki, míg egy más 23 tagból álló — köztük Iffjú János, Bánffi Boldizsár, Bethlen Farkas, Sigér János, Pernyeszi István, Huet Albert — a fejedelemhez küldetett, hol ezek nevében Báthory István vitte a szót. Miután ő nagysága még gyönge korában választatott fejedelemmé s azóta az országot hűséggel és szeretettel szolgálta, az ország három rendei a magyarországi atyafiakkal elhatározák, hogy ő nagysága absolutus princeps legyen, s ezért esküdjék meg az ország szabadságai és kiváltságai megtartására, fegyveres kézzel védelmére, miért is az ország neki hűségét s vérével, javával szolgálatát ajánlja, kérvén istent, hogy uralkodása hoszszan tartó és boldogító legyen — nemcsak az ország, hanem az egész keresztyénségre nézve. Készüljön tehát ő nagysága a régi fejedelmek módja és tartása szerint megesküdni, valamint erre az ország is készül. A fejedelem nevében Kendi Sándor: »istennek hálát adván, kitől jön minden uralkodás, biztosítá az országot az uralkodó nevében annak kegyelmességéről jó akaratáról, s hogy kész az országot minden időben vérével, vagyonával védelmezni. Mostan pedig készül az eskületételhez s mint Salamon fiatalságában uralkodásához istentől erőt és bölcseséget kér.« E választ először a tanácsházba s az itteniekkel egyesülten a templomba vitték meg, hol azalatt a kérelmeket gyűjték össze, s küldték a fejedelemhez, és azután néhány törvényczikket olvastak fel. Decz. 21-én délelőtt és délután is folyt a gyűlés. A fejdelem-választó törvényczikket fölterjeszték s vitatkoztak, hogy az uralkodó jövendő czíme »vajda«-e, vagy »fejedelem« legyen. Egy rész úgy találta, hogy Zsigmond már absolutus princeps, ki egy királynak sem lekötelezettje, mint a hajdani vajdák voltak, kiket a királyok neveztek ki, s épen azért szükség, hogy kiadványaiban »Princeps Transylvaniae« czímet használja. Mások úgy találták, hogy a czím nem sokat ér. István és Kristóf is megérték a vajda czímmel. Aztán a külföldi fej-