Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

12. fejezet: 1589-1596 - 1595. apr. 16. fehérvári országgyűlés

a menyasszony anyjával s kíséretével, de útközben beteggé lett s a roppant kerülő miatt is, mit a törököktől feltében kelle tennie, csak lassan baladhattak, úgy, hogy bár jún. utolsó napjain magyar földön voltak, csak aug. 1-én értek Fehérvárra, s hat nap múlva aug. 6-án megtörtént a végzetes összekelés,

1) melyet örökre boldogtalanná tett az, hogy Zsigmond 3 nappal a menyegző előtt — tehát jóval későbben, hogy sem visszaléphetett volna — egy lényeges természeti fogyatkozást fedezett fel magában : a tehetetlenséget. 2) veszély, hogy a török csábító ígéretekkel és fenyegetőzéssel eltéríti őket, annál inkább, mert a menyasszony bevonulása is késik. O, Pálffy azt tanácsolja, hogy küldje be ő felsége Erdélybe Pezzent, a ki ne csak a fejdelmet biztassa és vigasztalja az ara bejövetelének s hadi segédnek Ígéretével, hanem Teufíenbachot is nógassa nagyobb erélyességre s arra, hogy viselje magát a fejdelemmel szemben Teuffenbach bizalmasabban. Szükség van erre nagyon, mert a török minden kigondolható módon működik a fejdelemnél s a rendeknél azon, hogy Erdély ismét visszatérjen a porta hűsége alá.« A Zsigmondnak adandó segélyt Mária főlierczegnő is sürgette egy, Priviczamáj. 26-án a császárhoz írott levelében : hallván ama híreket, hogy a török császár teljes erővel iparkodik Erdélyt hatalma alá terelni: mindenre kéri a császárt, hogy ne csak a megígért segélyt küldje el, de növelje is ezt a segítséget. Mily borzasztó volna még csak gondolatban is, ha az ő kedves leánya, ki Erdély fejdelemasszonya leend, íérjével török rabságra jutna, vagy mindketten elűzetnének a fejdelemségből. Ezért, hogy »so woll der Sybenbűrgisch Fürst, mein geliebter Sohn«, mint az övéi láthassák a császár kegyét: ő mint anya is sürgetve kéri a császárt, hogy legalább midőn leányát Erdélybe viszi, jó hirt s biztató ígéreteket vihessen az erdélyieknek.« Egy külön czédulán a levélhez csatolva, talán a császár kanczellárja által írva, a következők állanak : »Fiat recepisse per Herrn S. Engelhoffer, das ihr Maj. (sic) berait gnedige Verordnung gethan, wie ihr fürst. Durchl. vom Erzherzogen Maximiliano zu vernehmen, und wollen ihr Maj. den Siebenbürger keineswegs hilflos lassen, cum aliqua consolatione, wie der Herr weiss.« E czédula értelme szerint lőn a válasz kiállítva, julius 3-kán. (mint ezt a rövidke fogalmazvány mutatja). J) Hurter, Geschichte Kaiser Ferd. II., a 3-ik kötet XXIX-ik fejezetében részletesen leírja a titkos levéltárban levő adatok alapján e házasság történetét, s a függelékben közli Máriának fiához Ferdinándhoz irott leveleit. Azonban Hurter a titkos levéltár Hungarikák osztályát nem használla : pedig abban is sok igen érdekes adat van, s többi közt Máriának és Mária Krisztiernának is néhány levele. 2) A dolgot megtudták a komornák is, meg Bocskay is. De ez utóbbit illetőleg a fejdelemasszony kérte anyját, hogy ez nyilvánossá ne