Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

12. fejezet: 1589-1596 - 1595. sept. 15. feketehalmi országgyűlés

1595. SEPTEMBER. 353 XX. A két oláh vajdának elszakadása s Zsigmond szövetkezése Rudolffal a keresztyén fegyverek erejének teljes felhasználása mellett, a portára nézve könnyen válságossá lehetett volna: igy is erős kellemetlenségeket okozott neki, annyival inkább, mert a temesvári pasaságban Zsigmond hadai nagy szerencsével harczoltak. A hadfolytatást ott Borbély György vezette a május 27-én kinevezett karánsebesi bán, egy nyugodt, ügyes és biztosan számitni tudó hadvezér, ki csakugyan szép sikerrel küzdött ottan. Visszavette Bokcsát, Varsoczát, Tótváradot, Facsetet; egy véres ütközetben megverte a temesvári basát s azután visszavette az ottani várak egyik legfontosabbikát s Erdély kulcsát Lippát Solymossal, Csanáddal. A porta tehát elhatározta, hogy a folyó évi hadjárat fősűlvát az elszakadt hűbérországokra zuditja — s csakugyan Ferhácl a nagyvezér a török erő zömével Oláhország ellen ment, melynek vajdája Mihály erdélyi hadaktól támogatva, már e télen semmivé tett egy zsákmánynyal megrakodva hazatérni akaró tatárhordát s szétvert egy, Moldva ellen indított török hadat. A dolgot Ferhád letétele feltartóztatta kevés időre — azonban aug. derekán Szinán az új nagy vezér már Útban volt mintegy százezernyi haddal, s nemsokára a Dunánál állott. Apróbb csatározásai Mihálynak s Király Albertnek az erdélyi hadak vezérének addig is voltak, dealig 16,000 emberből álló hadaikkal nem gátolhatták meg a nagyvezér Giurgevonál történt átkelését, melynek végrehajtása után ez azonnal egyenesen Bukarestnek vezette hadát. Négy mértföldre tőle Kalugeran mocsárjai mögött állottak az oláh és erdélyi hadak s vitézül és szerencsével harczoltak Szinán túlnyomó erejével (augusztus 23-án), több ízben visszanyomták — de teljesen fel nem tarthatták. Az éj sötétében visszahúzódtak Erdély felé, hova Mihály családját már elébb elküldé. Szinán legyen valahogy, mert különben Zsigmond leüttetné a Bocskay fejét. (Mária Krisztiernának a titkos levéltárban levő levelei.) Erdélyi Országgyűlési Emlékek. III.