Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)

11. fejezet: 1576-1588 - 1579. apr. 24. tordai országgyűlés

1579. Apr. 24. 23 nem igyekezett azt új törvények által korlátozni. Testvére Kristóf már nem igy gondolkodott. Bizonyos, liogy a fönnálló törvények tisztelete az ő lelkében is elevenen élt, de a mennyiben a vallások szabad gyakorlatára vonatkozó törvények neki nem tetszettek, törvényhozásilag korlátoztatta azokat. Az utolsó országgyűlés, melyet István fejdelem Erdélyben tartott, megadta az unitáriusoknak a szabad püspök-választási jogot. Az első rendes országgyűlés, melyet Kristóf liivott össze, már korlátozá az unitáriusok zsinattartási jogát. A későbbi országgyűlések, mint láttuk, csaknem szakadatlan lánczolatban hozták a korlátozó törvényeket: eltiltottak minden újítást (azaz oly dogmákat, melyek nem voltak kifejezve a hitczikkelyekben) a háromszéki unitárius papokat a reformált püspök alá helyezék. azután ennek megengedték, hogy rábeszélés útján a más (azaz unit.) valláson levő papok közt is mint térítő szerepelhessen, s végre vizsgálatot rendeltek a hallatlan és káromló vallásújítók, még pedig egyaránt egyháziak és világiak ellen. Mind e törvény tulajdonképen Dávid Ferencz ellen volt intézve. Az ellene emelt vád lényege az volt, hogy ő a Krisztus nemimádását tanította s hirdette szószéken is, s hogy mint ilyen »zsidózó,« a kérdés pedig, hogy ezzel eltért-e ő az unitarismus megerősített és bevett hitczikkelyeitől ? Az unitáriusok egy része ezt nem ismerte el újításnak: benne volt az a nagyváradi disputatióban is. *) Dávid maga sem akart újítást látni benne, nem volt hajlandó alkudozni a változott viszonyokkal, épen nem alkalmazta rá a vallás-újítás ellen hozott törvényeket s tovább hirdette tanát. De Kristóf úr a maga buzgó vallásos lelkülete szerint megbotránkozott e tételen, nem is volt hajlandó azt tűrni, s minthogy Dávidot semmi törvényczikk sem bírta annak elhallgatására vagy visszavonására, elhatározta megbuktatását. Az utolsó három év vallásügyi törvényei tulajdonkép ennek egyengették az útját. S valóban ezek e czélra ügyesen voltak szer3) Maga Bod Péter is ezen nézeten van : »a mely sententia — írja Polycarpus 31. s 32.11.— közönséges volt közöttök, de homályosan adtak elö.