Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 3. 1576-1596 (Budapest, 1877)
11. fejezet: 1576-1588 - 1579. apr. 24. tordai országgyűlés
kesztve, mert anélkül, hogy a bevett vallások szabad gyakorlatát kétségbevonták volna — s ezt bizonynyal semmiféle erdélyi országgyűlés se tette volna — az újítás megtiltásával oly pontot iktattak törvénybe, melylyel ruganyosságánál fogva legkönyebben Dávidot lehetett megfogni. Megbuktatására régi barátja Blandrata vállalkozott. János Zs. után Báthory Istvánnak volt udvari orvosa és tanácsosa. ennek lengyel királylyá választatása érdekében buzgón működött, s távozása után Kristóf úr orvosa és tanácsosa maradt. Dáviddal úgy látszik a miatt szakított, hogy ennek a Krisztus nemimádását valló tételét, azóta hogy az or; zággvűlésileg megtámadtatott, kárhoztatta, mert ismerve a fejedelemnek gondolkodását, olyannak tartá, mely az egész felekezetre veszélyt hozhat. 0 hívta-e fel Kristóf urat Dávid ellen, mint némelyek állítják, vagy megfordítva a vajda birta-e rá sorompóba lépni régi barátja ellen, a dolgon mit sem változtat. Az 1578-iki események után gyorsan fejlődtek a dolgok. Blandrata eleinte felszólítá Dávidot, hogy a Krisztus nemiinádásáról se titkon se nyilván ne tanítson, s midőn ennek sikere nem lett, e kérdés fölött (1578) hittani vitatkozásba bocsátkozott vele, utóbb papi gyűlést tartott Kolosvártt, mely szintén nem tudván kiegyenlítni a dolgot, abban állapodtak meg, hogy a kérdést a lengyel unitária egyházak elé terjesztik. Midőn Dávid ragaszkodva az ugyancsak 1578-ban tartott tordai zsinat azon határozatához, mely megengedé, hogy a zsinatilag meg nem állapított hitezikkelyek fölött szabadon lehessen vitatkozni, tovább is hírdeté megtámadott tanát, Blandrata az utolsó eszközhöz folyamodott, s behívta Socinus Faustust, ki 1578. novembertől 1579. áprilisig maradt Dávidnál szálláson mint ennek vendége, oly czéllal, hogy ha lehet, őt kárhoztatott tétele megváltoztatására bírja, s ha nem volna erre hajlandó, segéljen az egyházat fenyegető veszélyt még Dávid megbuktatásával is elhárítni. ') Miles (118) és más források szerint is Blandratát Socinus értesítette Dávid »tévtanairól, melyeket a népnek beszélt«, ezt Soeinusnak a Dávid neje szemére is lobbantotta. Nehéz feltenni akár Blandratfiról, akár Socinusról azt a cynismust, liog3 r Dávidot csak egyszerűen, minden ok nélkül akarták volna megbuktatni. Hihetetlen, hogy magasabb
