Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1. 1540-1556 (Budapest, 1875)
1. fejezet: 1540. aug.-1542. marcz. - 1542. marcz. 29. tordai o. gy.
De Bornemisza, ki e végzések által elveszté kapitányi hivatalát, boszusan hagyta el a gyűlést és Szászsebesbe zárkozott >). E gyűlésnek még egy határozatáról van tudomásunk: mindazon károk felett, melyeket azóta okoztak, hogy a király fiának letették a hűség esküjét, tartsanak vizsgálatot, s azokat téritsék meg 2). A mint a barát a helyzet urává lett Erdélyben, rögtön hatalma megszilárdításához fogott. Oly körültekintő és éles látású államférfinak mint ő, nem volt nehéz felismerni annak eszközeit, a végrehajtás sikerét pedig erős akarata és szervező tehetsége szerezték meg neki. Erdély alkotmánya az interregnum alatt sajátságos alakuláson ment át: a régi mederbe az többé nem volt visszavezethető. Nem, azért sem, mert Buda elvesztése után János király fia birodalmának súlypontja Erdélyre esett. A legsürgősb teendő tehát az ország alkotmányának újjászervezése volt. Ebez fogott a barát. Február havában Deésre — mely székhelyétől Bálványostól nem volt messze — meghívott mindhárom nemzetből neliány előkelőt tanácskozásra. Oly dolgok ezek — mondák a megjelentek előterjesztéseire — melyek felett csak közönséges országgyűlés határozhat. O tehát február 20-ról nem a szokott helyre Tordára, hanem a püspöki székhelyre Gyulafehérvárra, hogy a gyengélkedő Statileo is jelen lehessen azon, marcz. 29-re egyetemes országgyűlést hirdetett 3) De a püspök időközbpn roszabbúl lett, s ő egy marcz. 8-kán kiadott meghívóval a gyűlés székhelyét Tordára tette át 4). Ezen országgyűlés zajos és szenvedélyes volt. Élesen, elkeseredetten állottak szemben a pártok 5), s csak a barát után már élt a ráruházott czímekkel: »Regni Transilvaniae locumtenens regius etc.« 2) L. Végzések és Irományok XXIV-ik és XXIX. sz. 3) L. a márcz. 29-ki artikulusok 5. pontját. Végzések és Irományok XXVIII. ') Végzések és irományok XXVI. sz. 2) Ugyanaz XXVII. sz. 3) »mit viel Lärmen und Zankerei« mondja Oltardi Fundgruben III. B. 13. 1.
