Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1. 1540-1556 (Budapest, 1875)

1. fejezet: 1540. aug.-1542. marcz. - 1542. marcz. 29. tordai o. gy.

1548. AUG. 1542, MAIIG Z. 37 eszélyességének és higgadtságának sikerűit helyreállítani a rendet. De ez vetette meg Erdély alkotmányának alapját: döntött két legfont osabb kérdés felett, szabályozt a a táborbaszállás és hadfölkelés módozatait s a magánosak és hatóságo c közt fennforgó függő kérdéseket és viszályos pontokat az érdekek kiegyeztetése által eloszlatá. De bizonynyal legfontosabb s következményeiben is messze kiható ténye a királynénak és királyfinak meghívása, hogy székhelyüket Erdélybe tegyék át és alkotásának legsarkolatosabb és legkihatóbb pontja a helytartó mellé rendelt tanács felállítása, mely utóbb fejedelmi tanácscsá nőtte ki magát. Ennek czélja volt az ország befolyását biztosítani a közigazgatásra nézve, nemcsak a helytartónak korlátlan hatalma ellenében, hanem az egyes olygarchák túlságossá vált hatalom körének megszorítására — még pedig minden partialis érdeknek megóvásával. A vajdák és kapitányok a közigazgatási rendszabályokat vagy parcialis országgyűlésen, vagy néhány közelében levő főúrnak megkérdezésével intézték el: a helytartó mellé választott testület adatott, melynek személyzetét nem ő határozta meg, de a mely nélkül semmi fontosabb államügyet nem dönthetett el. Ezen szervezet azután is megmaradt s az alkotmány egyik sarkpontjává lett: a fejedelmi tanács egy részét az uralkodó nevezte ki, a másikat az országgyűlés töltötte be. A helytartó tanácsa összesen 22 tagból állott: hetet a hét megyéből választottak, ugy hogy minden megyére egy esett; hét esett a szászokra, kik közül négyet ott a gyűlésen beválasztottak, hármat a szász universitásra biztak; hét a székelyekre — kiknek a hét szék szerint leendő megválasztása magokra a székelyekre bízatott. A huszonkettedik tagot a fehérvári káptalan választotta. Ezen tanács a helytartóval egyetértve intézte az ország dolgait: de tulajdonképen az egész kormányzás a helytartó kezében volt, mert neki tette le az ország az alkotmány és kiváltságok fentartása mellett, az engedelmesség esküjét. Ily módon törvény és választás által biztosította azt a barát, mit a szultántól Buda alatt kinyert: hogy ő legyen a királyfi felnőttéig az ország kormányzója.