Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1. 1540-1556 (Budapest, 1875)

2. fejezet: 1542. apr.-1544. - 1543. febr. 26. kolosvári o. gy.

hogy kizárta a kormányzásból, hanem még szűkölni is hagyja fiával együtt, s számot sem ád az ország jövedelmeiről. Kit ne indított volna meg egy szép asszonynak hasonló panasza ? Oly nagy volt az ingerültség a barát ellen, hogy ez Kolosmonostorból — betegség ürügye alatt — be sem mert menni a városba s a gyűlés, távollétében határozta el elmozdítását s teljesen a királyné alá rendelését Az I. és II. articulus szól erről: »Minthogy e vészes időben a királyné magát, fiát, életét és szerencséjét a rendekkel együtt minden eshetőségnek kiteszi, méltányos, hogy ő királyi felsége s legfenségesebb fia teljhatalommal birják, igazgassák, kormányozzák Erdélyt s minden megyéket és helyeket, melyek ő felsége és fia alatt vannak.« »Minden hivatal és hivatalnok, épen ugy a főtisztelendő helytartó úr mint a többiek, ő királyi felségétől és fiától függjenek, akkép, hogy a magyar királyok kiváltságaihoz képest az ország szabadsága épen tartassék meg, hogy az ország minden ügyeit ő felsége tanácsosai tanácsával igazgassa. Ha pedig fontos ügyek kerülnek elő, ne csak saját tanácsosait hivassa össze, hanem a főbbeket is a három nemzetből, kik erre ki vannak jelölve s ezek tanácsával éljen.« E határozatok világosan szóltak: a barátot már nem a királyné mellett emiitették, csak annyi hatalmat hagytak meg nála, mennyivel akármelyikök biit, — sőt mint Verancsics mondja, el volt rendelve megszámoltatása s mással pótlása. Ez napon a helytartó meg volt bukva. Azután a rendek folytatták tanácskozásaikat : ^Verancsics vallomása (Pray Epist. Prot. II. 392. 1.) igy hangzik : »idem testis meminit quod aliquando in arce sua vix habuerit vinum pro familia unius diei, et hoc contigit, cum quodam tempore Colosvarii esset con ven tus generalis in eum finem vocatus, ut privaretur administratione et officio, nec aususest ex abbatia Colosmonostor civitatem intrare, ut interesset conventui, sed ficta aegritudine tain diu in ipsa abbatia decubuit, donee conventus ad vota Reginae perficeretur, liquireturque ipse F. Georgius gratiae ipsius reginae.« E vallomá s ban a kolosvári gyűlés ideje nincs meghatározva.« A kérdés az : mikor volt az ? Csak egyre néz

v» nin« hncrv 1551 elütt s kolosvári