Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 1. 1540-1556 (Budapest, 1875)
2. fejezet: 1542. apr.-1544. - 1543. febr. 26. kolosvári o. gy.
»Külföldiek ne alkalmaztassanak a hivatalokban, a fehérvári püspökség javadalmai ne adassanak világiaknak. »A királyné lakhat Erdélyben vagy másutt levő váraiban, s ha ki akar menni a részekbe mehet, de csak saját és az ország tanácsosai tanácsából. »A portára küldessék követség: minden nemzetből egy követ, vezetve a királyné követe által, mely tiszteletdíjat vigyen magával. A szultánnak köszönjék meg, hogy János király fiát kivánja az ország élére s kérjék, hogy adjon fermant, hogy ha ez meghalna is, szabad legyen nekik a magyar nemzetből azt választani fejedelmökké, kit akarnak 1). »Utasítást a követeknek a királyné adjon. »Küldjön a királyné a moldvai vajdához követet s ajánlja fel jó szomszédságát.« országgyűlésen volt. Kolosvártt 1540 1551 közt következő országgyűlések voltak : 1542. aug. 6. 1543 febr. 26. 1548. sept. 3. 1550. febr. 2. 1551. jul. 26. Verancsics mint szemtanú beszél. (Meminit.) 1542. aug. 6-ról a követség ment fel Ferdinándhoz: akkor nem lehetett. 154^. sept. 3. Verancsics Krakóban volt: de e gyűlésen mint az artikulusok kétségtelenné teszik a barát volt a helyzet ura. 1550. febr. 2-iki gyűlésen volt ugyan viszály, bár másnemf, de Verancsics nem volt Erdélyben, valamint 1551-ben sem. Ellenben 1543-ban ott volt, de fájdalom épen ez időből hijányzanak levelei. Az összes erdélyi articulusok közt ez van, melyre Verancsics fenn idézett szavai illenek. Ha tehát, mikor e jelenet történt, a lielyszinén volt — az nem lehetett máskor mint ezen a gyűlésan. Támogatja ezt azon körülmény is, hogy a barát és királyné között fennforgott többi versengéseknek színhelyeit s részleteit ismerjük — de azok egyike sem volt Kolosvártt. ') Haller írja Ferdinándnak (1543 marcz. 15.) ugyan e gyűlésről: »in eadem ultima cogregatione conclusum est ut ex singulis nacionibus Regni vnus nuncius pro tributo Imperátori Turcharum introducendo et offerendo eligatur et intromittatur, suppliceturque Imperátori Turcharum, quod eosdem literis suis mediantibus in hoc Regno confirmet ut post obitum filii Joannis Regis de Geneologia sua principem eligere va* leant; quod nobis alienum est et intolerabile videtur. Qua propter eciam in dies et lioras opportunotatem, occasionem et viam querimus ut Sa-