Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
III. Tótországi tartományi gyűlések 1606-ban
768 TÓTORSZÁGI gyűlések:. A dica dolgában odaszólt a szigorú utasítás, hogy ha ezt a pozsonyi országgyűlés pénzben szabná meg, Tótország ennek a szokás szerint csak a felét fizesse s ez a féldica is csupán csak Tótország védelmére fordíttassék. Bizonyos ellenmondásban áll ezzel azon, a nunciusok utasításán már kívül eső végzés, mely 1606-ra egy forintban állapítja meg a tótországi dica összegét.1) Kétséget nem szenved, hogy a forradalmi idők kényszere alatt előzte meg ez a rendszabály a dicáról hozandó pozsonyi országgyűlési törvényt.1 2) Nagy súlyt fektetett a nuneiusoknak adott utasítás a császári főkapitányok által a tótországi és horvát végekben letelepített vlachok — a szerb és bosnvák földről betóduló, menekülő görög-keleti vallású népség — ügyére. Ez a rakon- czátlin nép évek óta széliében és hosszában rabolt s ba a tótországi vagy horvát kárvallott kártérítésért azokhoz a vár- parancsnokokhoz fordult, akik alá az illető vlach-csoport beosztva volt, hát ezek a várparancsnokok a saját zsebük hasznára — mondja a tótországi rendek végzése —- akkora bírságot vettek azon a vlacnságon, a mely ennek teljes kifosztásával volt egyenértékű s a melyért a vlachok természetesen újabb és még bűsásabb kárpótlást szereztek maguknak a szlavón- horvát rendek és békés jobbágyaik további kegyetlen meg- zsarolásával. A rendek hát azt kívánták, hogy ezeket a vlaehokat a pozsonyi országgyűlés — már az 1604: XIV. t.-czikk értelmében is — kivegye a várkapitányságok jurisdictiója alól és azon földesurak alá helyezze, a kiknek odahagyott és puszta, de kétségtelenül jogos birtokát képező földjén letelepíttettek.3) Két tisztán közgazdasági ügyben is utasítást nyertek a nunciusok a magyar országgyűlésen és a kir. kormánynál min1) De nem mondja meg, vájjon ez egy forint porta, ház vagy füst után fizetendő-e. Valószínű az utóbbi. 2j A dicáról Yégz. I- 4. és 38. pontja. Ez utóbbi Medossóczy Farkasra bízza a dica-hátralék behajtását. A tarományi hadi adót, t. i. a »contributio haramialis«-t, a melyen 400 gyalog »haramja« (szabad hajdúféle fegyveres) tartatott, már 1605-ben a rendes, országos dica 40 perczentjében állapítják meg a tótországi rendek. V. ö. Magy. Orszgy. Emi. XI. 882. 3) Yégz. I. 7. p.
