Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
III. Tótországi tartományi gyűlések 1606-ban
1606 ÁPRILISI ZÁGRÁBI GYŰLÉS. 7G9 den lehető megtenni. Ezek egyiko abban állott, hogy a magyar pénzt a fölség örökös tartományai ugyanabban az értékben vegyék el, mint a minőben az Magyarországon forgalomban van.1) A másik, a melyet már csakugyan elintézhetett a kormány, némely új kereskedelmi, árúletét-helyek (loca depositionalia) kreálása volt Tótországban. Eddig t. i. az ország termékeit kivivő stájer, krajnai és karantán kereskedők ezeket a termékeket Zágrábból és Varasdból — az eddigi két árúletét- helyből — voltak kötelesek kivinni s a magukkal behozott portékát is itt árusítani el. Az a tótországi eladó, a ki a két várostól távolabb lakott vagy pedig károsítva hitte magát a két letéthely elővételi jogától, csak úgy tudott túladni terményein, ha maga vitte ki azokat a mondott osztrák tartományokba. Ez természetesen a legtöbb esetben sok alkalmat- sággal s mellé esetleg költséggel járt. Tetézte ezt az a körülmény. hogy a magyar pénzt, — mint az imént láttuk — amelyen a nem-kereskedő, őstermelő lakosok kint a stájer stb. földön •saját szükségleteikre árúkat akartak bevásárolni, a stájerországi stb. eladó kereskedő nem fogadta el magyarországi közforgalmi értékében. Mind ez okok miatt a szlavón rendek a letéthelyek szaporításának a követelését is meghagyták országgyűlési követeiknek s e czélból Krapina, Vinicza, Vlanar, Szamobor, Jasztrebarszka és Ribnik városkákat jelölték meg új letéthelyek gyanánt. Kérésüket azzal a helyes megokolással támogatták, ‘hogy nemcsak Tótország lakóira volna ez új letéthelyek kreálása nagy haszon és jótétemény, mert megkímélné őket az ország határain kívüli eladás és bevásárlás elősorolt kellemetlenségeitől, hanem a forgalom gyors élénkülése miatt a fiscusra is nagy jövedelemmel járna,2) Még két tisztán személyes ügyben is megbízást adott a zágrábi gyűlés a maga megválasztott követeinek. Az egyik a tótorszáffi végek generálisfőkapitányára, báró Trauttmanns- dorff Zsigmondra, vonatkozott : ha ezt a fölség netán indigena- tusra ajánlaná a pozsonyi rendeknek, Tótország küldöttei a 1) U. o. 6. p. — Kár, hogy bővebbet nem tudunk erről az érdekes kérdésről. *) Végz. I. 23. p. Magyar Országgyűlési Emlékek. XII. 49
