Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
304 A KASSAI ORSZÁGGYŰLÉS ezeknek sem volt kifogása az ellen, hogy a szabad királyválasztás jogának vesszejét megsuhogtassák, hasznos intelem gyanánt, Mátyás felé. A kiegyezési okirat befejező ezikke szolgáltatta végül a negyedikét azon kérdéseknek, a melyekre a rendek különös súlyt fektettek. Azt köti itt ki a második bécsi béke diplomája, hogy az esetre, ha a korona a törökkel nem volna képes tisztességes, »honesta«, békét kötni, ha t. i. a török oly föltételekhez ragaszkodnék, a melyek az országra és a fölség többi tartományaira nézve is károsak volnának, akkor a királyukkal megbékélt és hűségére visszatért magyar rendek hűtlenség bűne alatt kötelesek legyenek a fölség hadseregéhez csatlakozni és a török ellen az ország törvényei szerint vonakodás nélkül fegyvert fogni.1) Hogy Illésházy és társai ezt a föltételt ,mely egyébként is a februári kiegyezés okiratából vétetett át, Bécs- ben szó nélkül aláírták, az természetes dolog. A mit a ezikk kívánt, az csakugyan kötelessége volt a korona minden alattvalójának. Az első pillanatra hát furcsának tűnik föl, hogy ez ellen a kötés ellen a kassai rendek többsége most állást faglalt. De ha a dolgok velejébe nézünk, megértjük ezt. A bizalmatlanság szól itt belőlük, nem Mátyás, hanem a császári udvar török politikája ellen. Bocskayék nagyon jól tudták azt, hogy a mennyire óhajtja Mátyás a török-békét, annyira ellenzi azt a spanyol kormány és a katonai párt hangulatával rokonszenvező császár és így, ha a török béke nem jön létre, annak csak a prágai udvar lesz az oka, mely károsnak fogja a porta olyan föltételeit , is nyilvánítani, a melyeket bizony el lehet fogadni, ha komoly a békeszándék. De még másik oldala is volt a bizalmatlanságnak : az a gyanú, hogy ezt a czikkot, melynek határozmánya rendes körülmények között természetes és törvényes és így külön kikötésre tulajdonkép nem is szorul, csak azért vétette föl a kormány a kiegyezési okmányba, hogv elfogadtatásával a magyar fölkelőket a török előtt kompromittálhassa. A portában, mely az egész fölkelés ideje alatt kifogástalan módon és oly lovagiasan viselkedett Bocskay és a magyarság iránt, mint sem azelőtt sem azután sohasem, a fölkelő reny A június 23-diki békeokmány (Irományok 26. sz.) 26-ílik ezikke.