Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
1606 AUGUSZTUSÁBAN. 305 'dek vakon bíztak. Egészen helyesen értékeié a helyzetet a kassai bírónak, Bocatiusnak, a kit Bocskay 1606 elején a német- birodalmi protestáns fejedelmekhez küldött, a császár pedig elfogatott és börtönbe vettetett, fogságában készült egy beadványa.1) Azt mondja ebben Bocatius, hogy a fölkelő rendek nagy részénél annyira rendületlen a török iránti bizalom, hogy életével játszanék Bocskay, ha netán a töröktói való elpártolás árán akarna a királylyal kibékülni. Bocskaynak ez az elpártolás természetesen eszeágában sem fordult meg. Ellenkezőleg : az ő nézetei a legtökéletesebb összhangban állottak a rendekéivel. Vegyük még hozzá azt, hogy pár nappal a gyűlés megnyitása előtt érkeztek a szultánnak és Murád szerdárnak föntebb említett biztató levelei Kassára és meg fogjuk érteni a rendek állásfoglalását a kiegyezés záróczikke ellen. Nem minden keserűség nélkül tudatja Apponyi Pál, társa, Ostrossith útján, Thurzó Györgygvel a kassai rendek határozatát, hogy »a török ellen, a. kiben jobban bíznak mint a keresztyénekben, bizony nem fognak fegyvert fogni.«* 2) A gyűlés hát ennek a czikknek a kihagyását követelte a júniusi békéből, külön végzést azonban róla nem hozott, hanem azon pontok és kívánságok közé sorolta, a melyeket a gyűlés fölhatalmazottjai éló'szóval lesznek majd kötelesek a tervezett nagy értekezlet alkalmával előadni.3) Talán nem csalódom, ha azt hiszem, hogy Illésházy ügyes taktikájának tulajdonítható ez a politikai szempontból az adott helyzetben leghelyesebb megoldás. A gyűlés végzései közé fölvett ily határozat ugyanis vérszemet adott volna a töröknek békeföltételei fölcsigázására, másrészt talán megnehezítette volna a garantiát vállaló osztrák tartományok jótállását. Ez a négy kérdés volt az, a mire az augusztusi kassai gyűlés a legnagyobb súlyt fekteté, de ezeken kívül is nem egy fontosabb x) Névtelenül, 1606 nyarán vagy őszén (egyk. hiv. más. B. U. Hunga- rica). Már a második beadványa Bocatiusnak. 2) »Contra Tuream, cui plus quam Christianis haberent fidei, insurgere nollent.« Irományok 71. — Továbbá Irományok 64. (2. pontja.) 3) Az élő szóval előadandó kívánságokat csak általánosságban említi ugyan az Irományok 84. sz. alatti beadvány ; de mivel a határozat csakugyan hiányzik ezen iratból, bizonyos, hogy az élő szóval előterjesztendő ^kívánságok közé sorolták. Magyar Országgyűlési Emlékek. XII. 20
