Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
S MÁTYÁS MENTEGETŐDZÉSEI. 259 ő, Khlesl, noha a főherczeg ezen ügye az ő éjszakáinak az álmát is elrabolta, mégis atyailag biztatta a főherczeget, hogy bűnbánatának jó eredménye lesz. Trautsonnak a főherczeg a nuncius levelét meg sem mutatta, mert annyira gyűlöli most ezt a tanácsosát, hogy egy szót sem szól vele vagy róla, legfölebb annyit, hogy »ez a bestia volt az, a ki őt rászedte«.1) Föl sem tehetjük, hogy a főherczeg tudott volna erről a gyalázatos levélről, mely leghűbb és legértékesebb tanácsadóját, Khleslnek persze vetélytársát, ily méltatlanul és ily durván megrágalmazza és a melynek a nuncius előtt sem lehetett valami nagy hatása. Ellenben bizonyos az, hogy szintén Khlesl javaslatára, de már Mátyás parancsára készültek az osztrák theologusoknak azok a, jó magyar kifejezés szerint, »mondva csinált« véleményei, a melyek föladata volt a főherczeget a júniusi kiegyezés vallási czikke miatt egyházi szempontból mosni tisztára. Ezek egyike, mely nyolcz előkelő osztrák katholikos papnak aláírását viseli magán, első pillanatra elárulja ugyan, hogy megrendelésre készült, mindamellett nem kellemetlenül lep meg, a vége felé, okoskodásával. A theologusok az emlékirat utolsó részében ugyanis annak a meggyőződésnek adnak kifejezést, hogy a szent atya méltányolni fogja Mátyás igyekezetét, a melylyel Magyarországon az eretnekség burjánját kigyomlálni törekedett, de »figyelmeztetni is fogja, hogy okosan járjon el, nehogy a gyommal a tiszta búzát is kitépje« ; mert »a daezos, büszke és barbár magyar nemzetnél« nem arra kell törekedni, hogy a protestáns felekezetek kiirtassanak, hanem csak arra, hogy a katholikus egyház egyáltalán megmaradhasson. Mivel pedig a kiegyezés a katholikusok szabad vallásgyakorlatát nem gátolja, sőt minden katholikus földesúrnak szabadságában hagyja jobbágyait a maga vallására téríteni és papokat tartani : a theologusok a kiegyezést nem ítélték el, hanem azt a reményüket nyilváníták, hogy a főherczeg fáradozásainak az apostoli *) *) ». . . imo ita est illi (Trautsonio) invisus ut vix de ipso unicum verbum loquatur, nisi quod principaliter ab illa bestia fuerit seductus.« Ered. Borgh. III. 132a (Meyer 810. sz. a. in extenso közli). Ebben a levélben jelzi azt is, hogy Mátyás — ugyané napról — a császárnak, a nunciusnak, Don Guillennek és a németbirod. kath. fejedelmeknek ír, a mi, mint láttuk, tényleg megtörtént. 17*
