Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)
II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember
260 A »BÉCSI BÉKE« széknél sikerülni fog az uralkodót a kiegyezés elfogadására rábírni.1) Többet nyomhatott a katholikusok szemében ezen ugyan egészséges politikai fölfogással megírt, de czélzatait nagyon is eláruló véleménynél az a másik, a melyet (a később Tulnnal egyesített) Abstetten plébánosa nyújtott be, különösen szerzője egyénisége miatt. Ez a szerző, Grossthomann János, a theologia, a kánoni és a világi jog doctora, széleskörű eruditiójánál fogva nagy tekintélynek örvendett Ausztriában és a szomszédos németországi területeken s nevezetes volt arról a küzdelemről, mely előbbi parochiáján közötte és annak földesúra, a Magyar- országon is jól ismert protestáns Rueber János között folyt le.* 2) Grossthomann abból indult ki, hogy az uralkodó az eretnekséggel szemben kétféle türe^iet, tolerantiát gyakorolhat, ú. m. helyeslő, »approbativa« és megengedő, elnéző, »permissiva« türelmet. Az előbbi az, mikor valamely secta cselekedetei mint jók és helyesek hagyatnak helybe. Ezt nem adhatott Mátyás a magyaroknak, mert az eretnekek semminemű cselekedetei nem lehetnek jók s a magyarok czikkei különféle okokból, a melyeket bőven fejtett ki, sem az isteni, sem a természeti, sem a kánoni, sem a polgári jognak nem felelnek meg. A másik tolerantiával, mely egy uralkodónál eretnek alattvalóival szemben kérdésbe jöhet, a tolerantia permissivával, a fejedelem nem hagyja helybe a secták cselekményeit, csak büntetlenül hagyja. A jogtudósok szerint nem követ el bűnt az, a ki valamely rossz cselekedetet nem tud meggátolni. Már szent Ágoston mondja, hogy tűrni vagyunk kénytelenek olyanokat, a kiket nem javíthatunk meg és ha nagy a bűnösök száma és az egyház békéjének megóvása mellett a rosszak büntetése nem lehetséges, inkább tűrni kell a rosszakat, mintsem megbüntetésükkel magának az egyháznak ártani. És ez az a tolerantia, végzi votumát Grossthomann, melyet a főherczeg a császári x) Zsilinszky M., A magy. orsz.-gyűlések vallásügyi tárgyalásai I. 306—308. A kelet nélküli iratot hibásan helyezi Zsilinszky 1606 szeptemberére ; tartalmából látszik, hogy a kiegyezés királyi megerősítése előtti időből való. 2) Th. Wiedemann, Geseh. d. Reform, und Gegenreform in Lande unter <1. Enns. 4. köt. 70. és 90. 11.
