Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 12. 1606 (Bp., 1917)

II. A "bécsi béke" és a három kassai országgyűlés 1616. június-deczember

258

A »BÉCSI BÉKE«

nélkül abban csúcsosodtak ki, hogy az uralkodó a főherczeget számtalanszor ismételt sürgetései daczára is minden hadi erdős pénzsegély nélkül hagyta, és mivel ezenkívül a pápa, a spanyol király, meg a katholikos fejedelmek szintén nem küldöttek segedelmet a magyar lázadás leverésére, neki a főherczegnek ebben a kétségbeejtő helyzetben nem volt más választása, mint kiegyezni a fölkelőkkel. Vallásszabadságot azonban — és ezt bőven fejtegették a levelek — ő nem adott a magyaroknak, noha megtehette volna ezt a magyar főpapok június- 5-diki véleménye alapján, miután ezekre bízta ő Szentsége a magyar egyház gondja viselését 51) ezek ellenére ő volt az, a ki nem engedte meg, hogy a vallási c-zikk kimondja a szabad vallásgyakorlatot, ő töröltette abban a »statutum et conclusum, est« kifejezést és helyettesié a semmitmondó »deliberatimi est« kifejezéssel, teljesen az uralkodóra hagyván a határozást.* 1 2}

De mind ez. a körülményeknek és tényeknek legalább nagyjából csakugyan megfelelő, mentség nem volt elég Khleslnek. Ő magát is, urát is a lehető legteljesebben akarta tisztázni. Tanácsára a főherczeg a pápához a kremsmünsteri apátot me- neszté, a ki élő szóval volt Mátyást V. Pál előtt kimentendő ;3) ugyanebből a czélból küldető el Khlesl Cardio Alfons atyát,, a hírneves jezsuitát is, a ki mentegető levelet vitt a főherczegtől a pápához.4) A nunciusnak pedig ő maga, Khlesl. is írt egy nevezetes levelet, mely nemcsak nagyfokú ravaszságáról, hanem arról is tanúskodik, hogy a rágalom és a hazugság fegyverét mindig kitünően tudta forgatni. A főherczeg, írá Khlesl, a nuncius levelének hatása alatt belátta tévedését és látja azt, hogy tanácsadói csalása tévesztette meg őt ; lelke nyugalma teljesen fölbomlott és

levél nincsen meg, de maga Don Guillen bőven szól róla királyához augusztus 5-ikén írt jelentésében : »... à esto respondio (Mátyás) cargando la culpa a algunos consejeros y particularmente a uno embiado del Emperador que dice que le dijo cpie està era la voluntad de Su Magesdad.« (Más. a simancasi ered. után a M. Tud. Akadémia Tört. Bizotts. gyűjteni.)

1) Lásd kül. Irományok 44. — E levéllel küldi meg Mátyás a magyar főpapok június 5-diki opinióját (1. Irományok 6. sz.) és Mátyás ezen vádja ellen készült a magyar főpapok emlékirata. L. Irományok 46. sz.

2) E kifejezésekről bőven szóltam a IV. fejezetben.

3) E küldetésről szól Hammer-Purgstall Khlesl II. 19.

4) L. Meyer 824. sz. a. a pápa válaszát.